Utazás a déli "csücsökbe"...

A változatosság kedvéért ma én jelentkezem, mivel tegnaptól én is teljes joggal írhatok a blogunkra, ugyanis 3 nap utazás után végre megérkeztem a világ eme számunkra ismeretlen szegletébe.

A 3 nap a következőképp tevődik össze (az egyszerűség kedvéért mindent magyar idő szerint írok). Szóval hétfőn (12.27.) reggel indulás Békéscsabáról Budapestre, majd onnan Bécsbe. Kedden délután indult a gépem Bécsből Londonba, majd ott szálltam át a céljárműre az NZ001-es járatára, amin potom 23 órát kellet ülnöm. ÁÁÁ nem ültem szét a s….em! :-)

 Így érkeztem meg Aucklandbe szerda este 7-re, majd Wellingtonba 10-re, ahol Gábor és Karcsi vártak már a reptéren. (ez helyi idő szerint már csütörtök délelőtt).

Kisebb izgalmakon kívül tényleg minden zökkenőmentes volt, bár ennyi átvizsgálás, ennyi ki-be check-olás, Londonban rohanás az átszálláshoz, Los Angelesben fincsi kis határellenőrzés, és Aucklanben sem volt probléma a gulyás, és pörköltkockámmal a biosecurity ellenőrzésen… Los Angelesbe amiatt hogy 2 órára bemehessek a tranzitváróba,- ami olyan régi volt hogy Columbo szelleme ott settenkedett, olyan régi székek, bútorok voltak- amíg megtankolták a gépet, és kitakarították. Tényleg az amerikaiak nem bíznak semmit a véletlenre, mert mind a 10 ujjamat bescannelték, lefotóztak, úgy hogy a kiutazásom előtt megkellet csinálnom az ESTA engedélyt.

De az utazás legnagyobb poénja az volt, mikor hallom a repülőn a hangosbemondóba hogy „alacsony zsírtartalmú kaja keresi gazdáját [dené anghela] személyében” először nem is tudtam hogy én ilyen kaját rendeltem, nem is voltam biztos, hogy engem mondanak a hangosba (itt tudni kell hogy nem a helyemen ültem, mert mire felültem a gépre, elfoglalták a helyem, így nem találtak elsőre a stewardesek). Mondom a nénikek, hogy szerintem én vagyok az, és tényleg én voltam. Csak törtem az agyam hogy ennyire hülye lennék hogy ilyet rendeltem, de mikor elmeséltem Gábornak, akkor mondta, hogy mikor foglaltuk a repjegyet ott hülyéskedtünk hogy milyen kajából válasszunk, és végül poénból ezt jelölte be. De életembe nem ettem ennyire száraz, ízetlen csirkemellet, annál is ízetlenebb párolt zöldséget. Vagyis ettem, másnap vacsorára ugyanezt… :-) És mindeközben  csurgattam a nyálam a  szomszédom lasagne-ra. Pokoli volt…. :-)

Legközelebb remélhetőleg sikeres állásinterjúról számolhatok be, és addig is belevetem magam az álláskeresés kemény világába, és igyekszem magamba szívni  a kiwi angol  szinte már-már érthetetlen akcentusát, de előtte még megünnepeljük a szilvesztert, majd csak utána kezdek el parázni!

Még egyszer Boldog Új Évet Kívánunk Mindenkinek!

Gigi és Gábor