2010. december 31., péntek

Utazás a déli "csücsökbe"...


A változatosság kedvéért ma én jelentkezem, mivel tegnaptól én is teljes joggal írhatok a blogunkra, ugyanis 3 nap utazás után végre megérkeztem a világ eme számunkra ismeretlen szegletébe.
A 3 nap a következőképp tevődik össze (az egyszerűség kedvéért mindent magyar idő szerint írok). Szóval hétfőn (12.27.) reggel indulás Békéscsabáról Budapestre, majd onnan Bécsbe. Kedden délután indult a gépem Bécsből Londonba, majd ott szálltam át a céljárműre az NZ001-es járatára, amin potom 23 órát kellet ülnöm. ÁÁÁ nem ültem szét a s….em! :-)
 Így érkeztem meg Aucklandbe szerda este 7-re, majd Wellingtonba 10-re, ahol Gábor és Karcsi vártak már a reptéren. (ez helyi idő szerint már csütörtök délelőtt).
Kisebb izgalmakon kívül tényleg minden zökkenőmentes volt, bár ennyi átvizsgálás, ennyi ki-be check-olás, Londonban rohanás az átszálláshoz, Los Angelesben fincsi kis határellenőrzés, és Aucklanben sem volt probléma a gulyás, és pörköltkockámmal a biosecurity ellenőrzésen… Los Angelesbe amiatt hogy 2 órára bemehessek a tranzitváróba,- ami olyan régi volt hogy Columbo szelleme ott settenkedett, olyan régi székek, bútorok voltak- amíg megtankolták a gépet, és kitakarították. Tényleg az amerikaiak nem bíznak semmit a véletlenre, mert mind a 10 ujjamat bescannelték, lefotóztak, úgy hogy a kiutazásom előtt megkellet csinálnom az ESTA engedélyt.
De az utazás legnagyobb poénja az volt, mikor hallom a repülőn a hangosbemondóba hogy „alacsony zsírtartalmú kaja keresi gazdáját [dené anghela] személyében” először nem is tudtam hogy én ilyen kaját rendeltem, nem is voltam biztos, hogy engem mondanak a hangosba (itt tudni kell hogy nem a helyemen ültem, mert mire felültem a gépre, elfoglalták a helyem, így nem találtak elsőre a stewardesek). Mondom a nénikek, hogy szerintem én vagyok az, és tényleg én voltam. Csak törtem az agyam hogy ennyire hülye lennék hogy ilyet rendeltem, de mikor elmeséltem Gábornak, akkor mondta, hogy mikor foglaltuk a repjegyet ott hülyéskedtünk hogy milyen kajából válasszunk, és végül poénból ezt jelölte be. De életembe nem ettem ennyire száraz, ízetlen csirkemellet, annál is ízetlenebb párolt zöldséget. Vagyis ettem, másnap vacsorára ugyanezt… :-) És mindeközben  csurgattam a nyálam a  szomszédom lasagne-ra. Pokoli volt…. :-)
Legközelebb remélhetőleg sikeres állásinterjúról számolhatok be, és addig is belevetem magam az álláskeresés kemény világába, és igyekszem magamba szívni  a kiwi angol  szinte már-már érthetetlen akcentusát, de előtte még megünnepeljük a szilvesztert, majd csak utána kezdek el parázni!

Még egyszer Boldog Új Évet Kívánunk Mindenkinek!

Gigi és Gábor

2010. december 29., szerda

Eltelt egy itteni karácsony...

Huuu, már rég nem írtam semmit a blogra… Remélem mindenkinek jól telt a karácsony és evett sok beiglit (helyettem is). Hát az új-zélandi karácsonyi hangulatot nem is tudom mihez hasonlítani, talán ahhoz a naphoz, amikor a diákok a táblán a „VAKÁCIÓ” szóból már a „KÁCIÓ”-nál járnak, és bejön valami kimozdulós jó idő…Na ez a kiwi karácsony… azt leszámítva, hogy idén egy nap kivételével eső volt meg szél…

Ehhez társul a „boxing day”, ami meg olyan mintha mindenki meg lenne őrülve, és világvége hangulat lenne, mert ha nem veszi meg azt az utolsó leértékelt mondjuk hajszárítót, vagy karácsonyi izzósort akkor véget ér a világ…és nem tudja kvalifikálni magát az újabb évtizedbe. A szlogen: „End of Decade Sale”. Jó persze vásárolni kell, de azért az a mennyiségű kocsi, ami itt a Warehouse parkolójában volt, az elképzelhetetlen, meg a több 10 méteres sorok, mikor van vagy 15 pénztár…

Na jó azért én is vásárolgattam, de meg is szenvedtem érte. Elmentem a The Plaza-ba is hogy megnézzem ott milyen a „kari” hangulat és vettem egypár dolgot. De visszafelé olyan szélvihar kerekedett, hogy majdnem zacskóstól fújt vissza a szél… Bár volt egy jelenet ami kicsit kilógott a hétköznapokból… mégpedig az, hogy láttam egy kb. 40-50 ezer dolláros merci-t a plaza előtt parkolni, egyébként nem azért volt érdekes, mert gyengéd érzelmeket táplálok a német autók iránt, hanem azért mert pont egy az egyben egy óriási hirdető tábla alatt volt a kocsi, egy kicsit kilapítva…

Amúgy ezt leszámítva én jól éreztem magam, gyorsan elrepült az idő… meg úgy érzem, hogy az albit is sikerült rendbe rakni, az utolsó darab most van érkezőben (az étkező asztal)… Azért érkezőben, mert ez a Warehouse honlapján vettem meg, mert itt szembe elfogyott. Amúgy ez már a második kiszállítás, mert az első próbálkozás alatt összetört az asztal… ezért újra kellett rendelni… :-)

Holnap meg már itt lesz Gigi is (most úgy valahol a Csendes-óceán felett lehet, de jó is neki)…szóval felgyorsultak az események… és végezetül a „potom” pénzért vásárolt „mamut fenyő” feldíszített változatával búcsúznék…

2010. december 24., péntek

Kellemes Ünnepeket...


Kedves Mindenki!

Ezúton szeretnénk minden kedves ismerősünknek és barátunknak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Sikeres Újévet kívánni… illetve tartsátok meg jó szókásátokat és továbbra is olvassátok a blogunkat, mert jövő évre is garantáltan fog jutni elegendő mennyiségű érdekesség a déli féltekéről…

Baráti üdvözlettel:
Gigi és Gábor

2010. december 22., szerda

ALKOHOL....

Hát, ahogyan a címből vélni lehet, mai nap inkább egy tematikus bejegyzéssel jelentkeznék…

Szóval elindultam a boltba („New World”) vásárolni. Venni szerettem volna egy üveg bort, mert Javier meghívott egy mexikói vacsorára… Eddig semmi gond nem is volt, szépen ki is választottam a bort, de amikor a pénztárhoz értem akkor kérték a személyimet… Ezzel sem lett volna gond, mert néha otthon is smasszerkodnak a pénztárosok…Oda is adtam először csak az („európai”) személyimet..

(ez nem ide tartozik, de itt meg kell jegyeznem, nem operálok itt azzal hogy magyar okulva a tapasztalatból… egy konkrét példán szemléltetve a dolgot… amikor vettem az internet modemet a Telecom-nál a csajszi két dolgot megkérdezett miközben felvette az adataimat: az első kérdés: „Ez útlevél?” – miközben nézegette a kezében és lapozgatta – és a másik pedig ez volt: „..OK...well…Hungarian is the nationality, but…what is the country?”) (persze ezt én nem hinném el ha valami mesélné, de így hogy a két fülemmel hallottam...persze habogva odamondtam, hogy Hungary)
(ha ezt elmondom akkor persze egyből egy ellenpéldát is kell mondani, mert amikor a lámpaburákat vettem az eladó kérdezte honnan jöttem és ő tudta, hogy hol van Magyarország, sőt még kérdezett a fociról is, hogy régen jól ment most mi van… de erre sajnos nem tudtam neki túl sok bíztatót mondani …)

De visszakanyarodva… Szóval a személyi, ami fényképes és ráadásul még kétnyelvű is… nem volt elég (most már a „supervisor” is ott tolongott és ő mondta, hogy nem jó). Kérdezték utána, hogy jogsi van (Dávid, egy kicsit a marokkói „szőnyeg” jelenet bankkártyás fizetésére próbálkozására emlékeztetett, bár jóval „európaibb” közegben), majd azt is mutattam, de az is európai volt (ami elég furcsa mert a rendőrök igazoltatáskor elfogják a bolti pénztárosok pedig nem)…Aztán jött a diákom ami ismételten fényképes (ami már ígéretesebbnek tűnt, de elsőre… mert végül azt sem fogadták el…). Szóval a végeredmény NEM*…mondta a supervisor…és elment…

* IGEN (ilyenek a szerződések is…) Szóval végül a pénztárnál a „csomagolós” néni elcsomagolta a bort, szóval sikerült megvenni…csak volt ez kis herce-hurca (most hogy így nézem szerintem ezt a szót még sohasem írtam le).

Mielőtt lankadna a figyelem, a tanulság valami ilyesmi lehet: …Angliába hamarabb eljut az ember a (magyar) személyiével, mint Új-Zélandon „berúg”…

Még az alkoholról jutott az eszembe, hogy a TV-ben pont tegnap láttam ezt a reklámot arról hogy: “italozás közben ne süss” vagy “sütés közben ne italozz” (“Don't Drink & Fry”) (a két verzió közül mindenki döntse el maga, hogy melyik a veszélyesebb)

(ja amúgy figyelem majd a blog statisztikát, mert kíváncsi vagyok hánnyal klikkelnek majd többen a blogra a facebook-ról pusztán a cím miatt: "ALKOHOL...")

2010. december 21., kedd

Végső mozzanatok...


Hát azt kell, hogy mondjam, hogy elérkeztem a lakás felszerelések egyik legfontosabb részéhez. És most már tudom, hogy nem csak nélkülözhetetlen, de drága is… Ezek pedig az étkészletek és a konyhai kellékek. Tegnap kivételesen nem a Warehouse-ba mentem hanem egy másik lakberendezési boltba, ahol szinte turkáló módra csüngtek az emberek a 40-60%-osan leértékelt tányérokon, ágyneműkön, bútorokon és még kitudja mi mindenen. Én is jelen voltam, de csak a háttérben próbáltam kiválasztani a tányérokat, meg az evőeszközöket… Elég nehéz döntés volt, mert amint megtetszett egy kiválogattam és beraktam a kosárba arrébb gurítottam a bevásárló kocsit (kb. 3 métert) és már ott volt egy sokkal olcsóbb vagy egy sokkal jobb ugyanannyiért… Őrület! De végül csak megvettem a dolgokat, és nagyából már minden itt van, már csak Gigi hiányzik…

Ja és megvettem a karácsonyfánkat is... Nagyon nagy! Igazából elég csúnyácska  is, nem is tudom miért vettem meg, lehet hogy pont ezért...). Meg sajnos műanyag, de még így is hullajtja a "szőrét". Amúgy meg olyan pici, hogyha lerakom valahova és félek hogy elkallódik...

Megyek is, de holnap még fel kell jegyeznem az itteni alkoholvásárlási tényeket és történéseket...

2010. december 18., szombat

Egy esős nap...


Szerintem ma csak ennyit írok….egy kósza hír a kiwi mediából: “Air New Zealand is removing a billboard in Nelson with the tagline "Fares lower than your grandma's boobs" after it sparked complaints that it is tacky, ageist and disrespectful to women.”

De nem is történt sokkal több (délelőtt vásárolgattam), bár nem a legjobb idő volt, mert szitáló eső volt majd egész nap. Eggyel több ok, hogy itthon dolgozzak…

2010. december 16., csütörtök

Lassan indul a nyári szünet....?


Kezdenek lecsillapodni a hajtás jelei, és átmegy a városi „pörgés” kicsit belassult várakozássá, megfűszerezve a kérdéssel, hogy mikor lesz már végre nyári szünet…(?!)

A tegnapi vagy tegnapelőtti napom egy kicsit nyűgösen indult, mert kinéztem és esik az eső…Eddigi itt létem alatt csak 2x esett, de akkor mindig sikerült azért eláznom, pedig volt nálam mindig esernyő… olyan kis szemekben esett az eső, hogy esernyő szinte nem is kellett (illetve mindegy volt hogy a fejem felett van vagy nincs)… Ezért nem is láttam másnál…

A napi rutin része a buszozás…Minden reggel a 9:20-as busszal megyek az egyetemre…És minden reggel ugyan olyan, mert kb. mindig ugyanaz a 12-14 emberke megy ezzel a 12B busszal. Megvannak itt is a furcsaságok, ma például nem jött az a srác, aki mindig mezítláb közlekedik (pedig nem csöves)… Lehet hogy felfázott…

Az egyetemen meg folyamatosan dolgoznak, ez mondjuk Miskolcon is így volt. Bár Miskolcon „csak” az ablakokat cserélték le itt meg az egésze tetőt meg szigetelést, bár most még csak mászkálnak a tetőn (ami fából van a munkásokon meg acélbetétes bakancs!). Szóval egész nap megy a dübörgés… De holnap lesz az ez évi utolsó napom az egyetemen, mert jön a karácsony….

(Vááá, most megy a TV-be a Reszkessetek betörők, tényleg közeleg a karácsony.)

2010. december 14., kedd

Küzdelem a papírokkal...


Papír...nem, mint dokumentum vagy mint adminisztratív dolog, hanem a másik vége... KARTON!!!!
Amúgy ma sikerült egy nap lépessel hozzájárulni a nappali rendeséhez… Az összes eddig vásárolt árút ugyebár kartonpapírba csomagolták, ja meg zacskókban . Ezekkel eddig nem kezdtem semmit, de mostanra meg annyi lett, hogy már valamit tenni kellett, így 2 óra szelektálás és tépkedés után sikerült leredukálni a térfogatukat mindössze 7 (!) szemeteszsáknyira… :-)

Ezzel a a nagyobb pakolási hullámmal párhuzamosan „teszteltem” az újonnan beszerzett mosógépet is. Amivel nagy szerencsém volt, mert 500 dollár helyett csak 300-ba került. Átszámítva 45 ezer HUF, ami még otthon is olcsónak számít, és az árához képest egész jó…

Áram fronton is progresszió történt, mert ma kaptam két levelet az áramszolgáltatótól, a Genesis Energy-től… Szóval le is tudtam tesztelni angol betűzős és számozós tudásomat… És végül is a telefonos „lottón” a számok 100%-ban mentek, de a betűknél a nagy sietségben felcseréltem a „t” és az „u”-t a nevemben, így Kereszutri lettem (kicsit indiai hangzása van)… Az email címemet meg a néni írta rosszul, mert én „underscore” mondtam ő meg pontot tett… De egy gyors telefonnal sikerült mindezt helyretenni (végre)… Szóval már „csak” a számlát kell várnom…

2010. december 12., vasárnap

Az utolsó hét kezdete...

Szóval az itteni vezetési tapasztalataimról…

Az, hogy az út másik oldalán közlekednek egész hamar megszokható dolog. Egyébként az utakon vezetve egész biztonságban éreztem magam, nem akartak lelökni az útról vagy nem száguldoznak… DE van egypár olyan dolog, ami szerintem ezeknél sokkal veszélyesebb és olykor rosszabb szituációt is eredményezhet (főleg a városban)…

Például ilyen (ha jól tudom, akkor a világon csak itt van ilyen), az hogy a kereszteződésnél a nagy íven forduló járműnek van elsőbbsége (ez igen zavaró dolog!)… vagy hogy a körforgalomba bekanyarodáskor indexelnek (többen), nem pedig hogy hol kanyarodnak ki (ezt pedig rendszeresen elfelejtik).

Ezek mellett ma sokat vásárolgattam (ma végre sikerült vennem konnektor átalakítót aljzatot, mert eddig vagy 6–7 boltban néztem, de hiánycikk… a bolt ahol sikerült ezt beszereznem: „Dick Smith” – ezt, ha van szabadidőtök érdemes szóról-szóra kiszótárazni)…Reggel kiérve az utcára két dologra lettem figyelmes: (1) Hömpölygő ember tömegre, akik a Warehouse-ba igyekeznek megvenni a közelgő a napsütötte karácsonyra a kellékeket. (2) a másik fele az ember tömegnek a környéken lévő zömmel kisegyházak által üzemeltetett közösségi házakba („templomok”) igyekezett. Itt amúgy zömmel zenés közösségi tevékenységet végeznek, néha szoktam hallani is hogy énekelnek….(reggelente amíg elsétálok a buszig, kb. 600 m, kb. 6-7 egyházi közösség épülete mellett megyek el, hihetetlen ez a diverzitás.)

És végezetül egypár képet a terepről és az északi szigetről… (hasonlókat már a facebook-ra múltkor töltöttem fel…De megunhatatlan ez a táj!!!!)


Mt. Ruapehu látképe, amely Új-Zéland egyik aktív vulkánja (2007-be tört ki utoljára). Ennek ellenére télen azért nagy síközponttá alakul át...




Mt. Ngauruhoe látképe a “Desert Road”-ról… (ez is utoljára 1977-be tort ki)



És egypár kép az aucklandi kutatási terepről… (a  “rossz” terepi körülményekről)

2010. december 11., szombat

Karácsonyi hangulat a déli féltekén...


Hát, vissza is érkeztünk Auckland-ból. Repülni kényelmesebb, mert az csak 1 óra, míg autóval meg 6-8 óra (mert nincs sajnos autópálya)...Amúgy nagyon jó volt ez az előzetes terepszemle…Csodaszép időnk volt és azt kell, hogy mondjam megint egy kicsit leégtem az erős naptól…Holnap teszek fel még képeket is. Azért nem ma, mert nem szeretném, hogy a lenti képről elkallódjon a figyelem...

De nem is ez a lényeg, hanem az alábbi megválaszolandó feladat, egy kvíz kérdés formájában:

Húzd alá az oda nem illő szót/kifejezést (a kép kinagyítható!):

(A) 30 °C
(B) tengerpart
(C) napsütés
(D) hógömb



(A megoldásokat mindenki posztolhatja a facebook-ra... )

2010. december 10., péntek

Hello Auckland...

Gondolom mindenki előnyben részesíti a képes bejegyezéseket... Ezért javítom egy kicsit az átlagot ezzel a "terepi fotóval"... (szigorúan komment nélkül!)

2010. december 9., csütörtök

Akkor és most...

Rendben felértünk Auckland-be most onnan (innen) jelentkezem... Vezettem vagy egy olyan 200 km...A tapasztalatokról majd később nyilatkozom (de nem volt olyan furcsa a szembe oldalon közlekedni, mint az gondoltam)... Most pedig töltök fel egypár képet az albérletről...




 Hát így fest kívülről, sajnos földszinti, de ez van...




A nappalink a régi állapotban....A kicsit ódivatú virágos tapétával... :-) Szerettem de azért jobb lefestve tudni azokat a virágokat...


Így fest jelenleg, de még egypár bútor hiányzik (pl. egy étkezőasztal!!! vagy egy normális lámpa) De majd az is meglesz...



Ez a hálószoba...



Ez a mostani állapot...




Mostani konyhanézet, jobb képem most nincs...


És végezetül a kedvenc képem, az első hűtöm belcsinyjéről...

2010. december 8., szerda

Küzdelem az áramért...


"Küzdelem az áramért..." nem egy utópisztikus gondolat, hanem most a valóság, csak nem a szó szoros értelmében...

Sűrűsödő programok mellett tegnap (talán) sikerült elintéznem, hogy be legyek regisztrálva az itteni áramszolgáltatónál…De ez nem itt kezdődött, mert múlthéten miután beköltöztem az albiba egy on-line formanyomtatványt töltöttünk ki Karcsival, hogy ez is meglegyen…Erre kaptam egy emailt másnap, hogy kell nekik az aktiváláshoz az ICP szám. (Ez tulajdonképpen egy felszereléskor adott sorszáma a helynek és az órának, de nem ez a lényeg) Ez a szám a számlán van rajta!!! Amit meg én még nem kaptam… És innen jön a gubanc, mert felhívtam a céget akitől bérelem a lakást, hogy kell ez a szám. Az ügyintéző mondta, hogy nekik ez a szám nincsen meg, de eddig sem kellett, adjam meg az előző bérlő adatait az alapján tudják majd lokalizálni az ingatlant. Így is tettem, de másnap jött vissza a mail, hogy ilyen ügyfelük nem is volt… :-) Egyre reménytelenebb, azért az egy jó dolog hogy mindez idő alatt azért áram van az albiban…Rákontrázva most már elmentem a céghez (albi közvetítőhöz), hogy találjunk valami megoldást… Így az ügyintéző hölgy felhívta a áramos céget, de az összes előző bérlő lediktálásával sem találták az ingatlant (ehhez persze hozzá kell tenni, hogy az első körben a telefonbeszélgetésnél az áramszolgáltató ügyfelese Christchurch-ben kereste az ingatlant, ami azért egy szigettel odébb van). De aztán jött…a MEGOLDÁS: odanyomta a kezembe a telefont, hogy csináljak egy új ügyfél regisztrációt… Hát egy 10-15 perces beszéd volt (egy viszonyleg halk telefonon, és mellettem persze más is beszélt még telefonon, szóval kicsit bolygatott volt a közeg), mert rengeteg adatot kellett lebetűznöm (mint például a nevem vagy Gigi nevét; az én nevem meg nem teljesen az angolszász rendszerre lett tervezve, szóval kicsit parázok, hogy a végén kijön a számla Kung Poo névre…), meg kellett születési idő, email, mérőóra állás stb… Mindez alatt a 10 perc alatt legalább 2 hetet öregedtem a megfeszített koncentráció miatt, hogy mindent jól adjak meg. (remélem sikerült :-) Hát ez durvább volt, mint egy bármilyen nyelvvizsga… De sikerült megbeszélnem az ügyintézővel meg rendes volt. Ha minden igaz akkor január elején jön postán az első számlám…(Bár így most azt is el kell intéznem, hogy az online regisztrációt érvénytelennek tekintsék…)

Tegnap ami még érdekes volt, hogy egy japán cikkből szedtem ki a koreai mintaterületem vulkánjainak az adatait (csak a táblázatok voltak angol nyelven), többek között a vulkánok neveit, mert azért azt jobban szeretem ha tudom hogy néven nevezni a vulkánokat, nem pedig számokkal illetni őket. Bár lehet, hogy a számok az alábbi esetekben talán még is csak jobbak, pl.: „Songsan Ilch'ulbong”; „Pyonggodorum”, „Chagundorimiorum”, „Kkakkuraegiorum” vagy „Chejudeahakkyo”….

Ma még volt egy tanszéki karácsonyi ebéd is…szóval van program rendesen, de ez mindig így van az ünnepek vagy egy hosszabb szünidő előtt…De most már megyek is, mert holnap reggel indulunk újra Auckland-be…

2010. december 6., hétfő

Fény az alagút végén...


Huuu-huuu-huuu...nagyon gyorsan kezd pörögni az idő… Körbenézek mindenki a karácsonyi vásárlásra koncentrál, csak én veszek bútorokat… :-) De már látom a végét a „felújításnak”…

Amúgy egyre jobb itt lenni, már nagyából kialakult a napi rutin, bár 1.5 hét és „vége” az egyetemnek (bár a szemeszter már régebben véget ért, úgy november közepén még mielőtt érkeztem).

A hét másik felén fel megyünk Auckland-ba megint. Zömmel terepre meg konzultálni…és ha minden igaz, akkor számos adatot és térképeket sikerül majd összegyűjteni és akkor azután meg is tudom kezdeni érdemben is a munkát/kutatást…

2010. december 5., vasárnap

Egy újabb nap a papírházban…


Ma festés közben sikerült lokalizálnom az egyetlen tégla falat az albiban… Ma szintem egész nap a bútorok (már amennyi van) tologatásának és a festésnek jutott a főszerep. De nagyon jó hangulatban telt a nap, mert Javier és Károly is átjött segíteni és sörözés mellett sikerült szinte minden megoldani (mint az, ahogy lenni szokott).

Szerintem hétfőn vagy kedden töltök fel képeket, hogy hova is költöztem (költöztünk)… mert most már lassan kezd publikussá válni a dolog, mert eddig még a képzelőerőt erősen igénybe kellett venni, hogyha az ember belépett az ajtón…Ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy amit az angolok „ki van takarítva” alatt értenek az keletről közelítve hazánkat sem üti meg a szintet…De hát a „vad kapitalizmusban” minden pénzzel megy…

Holnap megyek újra vásárolni, már lassan hülyének néznek itt a Warehouse-ba mert minden nap legalább egyszer megyek (kedd óta) és annyi dolgot hozok el amennyit csak elbírok (de nincs autó, így sokszor kell oda-vissza „ingázni”). Minden nap elhozok egy-egy bútort.. :-)

Nemzetközi vizekre evezve, ma sikerült érdekes és egyben szomorú (illetve ez mindenki döntse el maga) dologgal gazdagodnom, mert Javiertől megtudtam, hogy mexikó-ban élő romákat „hungrici”-nek (vagy valami hasonlónak) mondják/hívják, majdnem hasonlóan, mint a magyarokat…

2010. december 2., csütörtök

Festés, festés, festegetés...


Festés, festés és festés egész délután, de legalább már látom a végét és a konyhát hamarosan birtokba is vehetem…

Ma megérkezett a diákom is, így a helyi közlekedés is könnyebb…

Hát, az első tapasztalatok az itt elő emberekről az az, hogy mindenki bevándorló. Ha kiwi is (állampolgárság szerint) akkor is bevándorló, csak az a különbség hogy hány generáció óta él itt… De aranyos dolog volt ma reggel, mert amikor felszálltam a buszra és szinte egy ázsiaiak ültek rajta. Indulás után az első megállónál csak európaiak szálltak fel majd a következőnél pedig csak afrikaiiak… (szegregáció?) MULTIKULTI, erre talán ez lehet a legleíróbb fogalom…!!! De ez az „első” benyomás…

Ja meg beszélgetve helyiekkel, azt hogy „elmenni világot látni” sokat hallottam, mert azért ők is tudatába vannak valahol annak e ténynek, hogy NZ azért nem a világ közepe (ennél talán csak a NZ-hoz tartozó Chatham-sziget van hátrányosabb helyzetbe, mert kb. 800 km délebbre fekszik a Csendes-óceánban, na onnan felugrani egy mozira Auckland-be).

Egyébként elgondolkodva a kontinensváltás egyes lépéseit a kulcsokkal szimbolizálják a legjobban, mert az elején csak a bőrönd kulcsom volt (90% mobilitás; 10% „felelősség”). Ezek után  kaptam egy kulcsot a tanszékhez és az egyetem épületéhez (70% mobilitás; 30% „felelősség”), majd egypár napra rá az irodámhoz (60% mobilitás; 40% „felelősség”). Ezen a héten pedig az albérlethez (30% mobilitás; 70% „felelősség”)… és ha minden jól megy akkor „hamarosan” mehet az autóvásárlás (100% mobilitás; 100% felelősség!!!, kicsit csalva a százalékokat).

Egyébként nagyon repül az idő, mert már december, erről holnap vagy holnap után képes illusztrációval jelentkezem...

2010. december 1., szerda

A költözés...

Ez a kedd egy kicsit több volt, mint egy átlagos kedd, mert ma sikerült beköltözni az albérletbe (igazából négy fal és semmi bútor, szóval nehéz a dolog). A kietlenségen egy kicsit csillapított, hogy a már megvásárolt ágyat és hűtőt is egy utánfutó segítségével sikerült épségben „haza” hozni…

Másik nagyon szerencsés dolog, hogy a kutatócsoport vezetője számos régebbi bútordarabja végül is nálam kötött ki, pl. kanapé, TV, számítógép asztal és még sok minden más...Ezúton is köszönöm, és Károlynak is a nagyon sok segítséget!!!

Még a nagy szétpakolás előtt gyorsan átugrottam a szomszédos The Warehouse-ba („ A raktár”, de minden van :-)… Elég könnyű volt vásárolnom, mivel tulajdonképpen semmim sincs még itt, szóval a fogkrémtől egészen a szemetes zacskóig minden ilyet megvettem, de mire hazaértem már eszembe is jutott vagy még ugyanennyi cucc, ami még hiányzik. Egyébként ilyenkor döbben rá az ember, hogy tulajdonképpen roppant sok dolgot használ…

Ezekkel párhuzamosan (tegnap meg ma) sikerült az egyetemi adminisztratív dolgokon is túllendülni, így bár még nincs diákom (mert még pár nap mire gyártják, de amint kész, akkor ingyen tudok utazni a helyi járatokon! Hasonlóan, mint Győrben!) Ezen felül a kutatási témámat is sikerült első körben elfogadni és pontosítani, megbeszélni mit kell csinálnom az első egy évben. Itt egy év után van az első megmérettetés a „Confirmation” vagyis itt dől el végül is, hogy a témám elég-e a Ph.D.-hoz… Ez egyfajta előadásszerűség, de ez még messze van…

És végezetül szerény albérletünk egy piciny szegletére hívnám fel a figyelmet. Illetve ha jól kalkulálom, akkor estefelé lehet otthon, szóval még egy lefekvés előtti angol anomáliát szeretnék leleplezni (bár máshol is láttam ilyet, de ezen azért érdemes elgondolkodni)…



A csapokat kell nézni, mert a bal oldaliból csak forró víz jön, míg a jobboldaliból meg csak jég hideg. Egy elképzelésem van csak erre, hogy valamikor régen valaki nagyon elszúrt valamit a tervezésnél, csak nem merte bevallani/ kiállni és azt mondani, hogy elszúrtam… és ezek után legyártottak ebből a prototípusból jó sokat („az a….imperialista…kapitalista” módon) és elterjedt, mert mindenhol csak ez volt… Bár az angoloknak az ilyeneket mindig valami story-juk…Majd kiderítem…