Fesztivál sör nélkül....???

Elkezdődött a Festival of Cultures. Ez egy helyi, több évre visszamenő múlttal rendelkező fesztivál (a programok főleg erre a hétvégére koncentrálódtak, de elszórva még jövő hét illetve az utáni héten is lesznek események).

A lézengők a hidegben...

Kinai táncs (bocsánat a mobil fényképért)

Pénteken volt egy koncert meg a formális megnyitó. A megnyitót inkább csak olyan ki mit tudósra vették. Mindenkit vonzott a színpad fénye, mint a szunyogat a pislákoló fény, jöttek is mindenféle tánccal és énekkel a különböző népek. Zömmel az ázsiai kultúrába láttunk bele, de abból otthon úgy is „hiány” van. Az este fénypontja valami Macskajaj zenére hajazó együttes volt, egyenesen Melbourne-ből… 4 szám után pakoltak is és kezdődött a felvonulás ahol búcsúztattuk a kínai naptár szerinti tigris évét és köszöntöttük a nyúl évet. Ezzel az egybeeséssel sokat spórolt a Palmy önkormányzat, mert egy füst alatt meg lehetett tartani a kínaiak új évi felvonulását, illetve a felvonulás ideje alatt a keresztények elkezdhették várni a húsvéti nyuszit… :-)

...és a felvonulás indul... (A tigris a szélén ácsorog, míg a nyúl a tömegben ünnepelteti magát. De az abszolút kedvencem a tigris melletti a zöld alapon, lilla pöttyős, kurtafarkú, szárnyas malac.)

Na, de a programokkal végül nem is volt akkora baj, csak nem az elképzelésünknek megfelelően alakult.. A terv a következő volt: bemegyünk a Square-re, eszünk, iszunk és ami alatt ezt tesszünk, élvezzük a műsort… Tudom elé „proli” program, de még így is csak kép ponton teljesült. Vagyis sikerült (1) bemenni a Square-re és (2) ott lenni…

IGEN, de ez egy olyan fesztivál volt, ahol nem lehetett kapni semmi kaját és még egy pohár sört sem!!! Hát azt tudtam hogy „Liquor Ban Area” (=”Alkoholmentes övezet”) a belváros, de hogy ennyire… Szóval csak a gyerekek élvezték a műsort, így fél 9 fele kullogva hazasétáltunk…

Szombatra már lett kaja, mert egypár nemzet kivonult a főtérre és megsütötte, főzte a saját konyhájának ízeit… Sajnos az idő eléggé esősre sikeredett, meg Gigi dolgozott délutánig, így kb. 4-re értünk volna ki (ekkor zárt a bazár!!!). Ezért úgy döntöttünk saját fesztivált csinálunk, így ettünk kínai édes savanyút csirkével, ittunk francia bort, majd amerikai palacsintát ettünk olasz nutellával a kiwik földjén….

Ma is vannak azért programok. Pl lassan indulunk is egy színházi előadásra, amin a kínai kultúráé lesz a főszerep. A kínai és egyben az ázsiai kultúrákról sajnos viszonylag keveset tudok (és ezt mihamarabb pótolnom kell!).

Elmaradt kép...

Haladva tovább az állatságok vonalán az Auckland belvárosában található apró vulkánok fűnyírásának technológiai hátteréről elfejeltettem képet közölni. Ez azért elég nagy feladat a vulkánok sokasága miatt (mert vagy 7-8 kúp is van csak a belváros környékén). De ezek a kiwik nem ismernek akadályt…

Legelészés a One Tree Hill salakkúp egyik kráterében...

Képek Aucklandből....

Szóval végül is tegnap A Szentivánéji álmot néztük meg a rögtönzött szabadtéri színházban, egy kicsit modern felfogásban. Összességében nagyon jó volt a darab, jó alakításokkal, kiváló hangulatba és háttérbe volt „beleálmodva”, amit egy amatőr csapat játszott. Az időnk is szép volt, de azért ezek a kiwi nyári esték nem olyanok mint otthon, mert rajtunk volt azért 3-4 réteg ruha. :-)  A kiwik nem restelnek kis pikniket tartani a darab alatt. Mindenki hozta a kis elemózsiáját, itókáját, és a fűbe leheveredve élvezték az előadást.

Meg kell sajnos jegyeznem, hogy  a Shakespeare-i angol elsajátításához még jó pár év szükségeltetik!

Na, de a lényeg: Auckland újra!

Kezdem is, maga az utazásom célja az volt, hogy lávafolyásokat nézzek, és térképezzek egy következő projecthez és hogy megnézzem a régebbi földtani térképek mit és hol jelöltek lávafolyásokként.

Az utazásunk fénypontja egy vulkáni sziget volt (Brown’s Island vagy maori nevén Motukorea). 

1 kép: Az odaút, és Auckland a háttérben ("CBD"= Central Business District = ezt a kifejezést itt nagyon szeretik)

2 kép: Crater Bay - ami nem volt kráter (szép keresztmetzete egy freatomagmás tufagyűrűnek)

3. kép: Lávafolyás a parton és a forrás a háttérben

Erre a szigetre az egy hét alatt kétszer látogattunk ki. A nehézség mindig a kijutás és visszajutás volt, mert ide nem megy semmi. Ezért a Department of Conservation motorcsónakja segített elérni a célszigetet (1. kép). (plusz egyszer visszafelé water taxi-val jöttünk, amin még életemben nem ültem, a kontinentális felcseperedési helyem következtében). Maga a sziget csodálatosan szép (2. és 3. kép), bár a sok dolgos maori és brit kéz már lerakott a szigeten egypár antropogén várat, raktár épületet (persze ezeknek már csak romjai láthatóak; 4. kép). Amúgy a sziget egy nagy nyúl-tanya, többek között ezért is jár ki a Department of Conservation munkatársai is a szigetre, hogy a nyúlpopuláció ne haladja meg az ökológiai határt és vezessem „katasztrófához”. :-) A módszerekről egy rövid szöveg tesz említést (5. kép). A szigeten rengeteg állatot sikerült lencsevégre kapni, ezek közül talán a lenti kettő volt az, ami számomra vitte a pálmát… (6. és 7. kép). Na de ennyi elég is a Brown’s Island-ről…

4. kép: Egykori hadi és halászati épületek romjai

5. kép: :-)

6. kép: Tengericsillag

7. kép: Életem első szabdon döglött pingvinje. Egyből Reviczky hangja jutott az eszembe és a döglöttnek tettetett pinvin a Madagaszkár 2-ből

Dolgoztunk még a vulkáni mező déli felén is (8. és 9. kép), álltunk a pirosnál is az egyetemi forgatagában (11. kép); itt sok kereszteződés főleg Auckland-ban úgy működik, hogy egy időben mehet az össze gyalogos, arra amerre akar.), meg megnéztem az esti Auckland-ot is, ahol sem voltam rest fotózni (12. kép).

8. kép: Avokádó fa

9. kép: Otuataua kráter (ezt mindenki ejtse ki)

10. kép: Egy mozgalmas kereszteződés az Aucklani Egyetem mellett (hát elég nehéz volt találni két ugyanolyan nemzetiségű embert)

11. kép: Az esti Auckland a Mt. Eden-ről.... (az előtéri nagy sötétségben bújik meg a kréter)

A hostelben, ahol megszálltam  sikerült szóba elegyednem többnyire szegény európai társainkkal, mint például Angliából, Svédországból és Németországból… Hát nem tudtam eldönteni melyik a durvább. A svédek panaszkodtak, hogy Norvégiába járnak dolgozni, mert ott nem olyan gáz a fizetés. És meg csak gondoltam magamban, ha a mostani rossz svéd fizetés 1/3-t megkapnám… Persze a srácok biciklit szeretlek odahaza, szóval nem a felső elitet képviselték, de így is el tudtak jönni egy 10 hónapos világközüli útra. Útvonaluk eddig: Indián át Nepál, Indonézia és Új-Zéland majd pedig Tongán kereszül mentek vissza Ázsiában (mert ott a pénzük többet ért, mondták…). Szegények, majdnem sajnáltam őket…

Ja és végezetül a sok minden között prioritást élvezett, hogy meglátogassam a következő blog-ban (link: http://designpumpa.blog.hu/2011/03/01/a_legfaszabb_hamburgeres_rohadt_messze_van) leírt „éttermet”. Ez a rész Iminek és Dávidnak szól, Veszprémbe…

12. kép: A konyha a helyemről... (minden az orrom elött készült)

13. kép: Belülről (amúgy elég kicsi a hely, de 2008-09-10-ben a világ legjobb hamburgere itt készült)

14. kép: A "bizonyíték" :-)

Ide két sort biggyesztenék: betoppantam és rendeltem és aztán a srác előhúzta a „fiókot” és kivett egy adag darált húst és előttem megcsinálta a hamburgerbe a húspogásácsát… FRISSEN!!! Na ezután a burger után rájöttem, hogy tévúton voltam a hamburgerekkel kapcsolatban, mert ez volt életem első igazi hamburgere…

Ja és a honlapjuk is megér egy klikket: http://www.murderburger.co.nz/

Present Perfect!

Újra itthon! Hat órás száguldás után újra Palmy-ban. Minden rám is szakadt, mert hirtelen egy csomó dolgot kellene elintéznem. Köztük az egyik „legkellemetlenebb” dolog, hogy egy régóta benyújtott cikkünkre mondták egy év huza-vona után, hogy ezt nem jó… úgyhogy most ezen kell munkálkodni újra-újra és újra. De talán ki tudom javítani és még időben visszaküldeni. A legnagyobb hibám, illetve a legtöbb kritika arra jött, hogy „The English is poor”, és úgy hogy két angol anyanyelvű már átolvasta a cikk benyújtása előtt. Szóval 1000x nagyobb szívás, ha az ember nem angol anyanyelvű… Ez éltem végéig kísérteni fog, de ami nem öl meg az megerősít…

Csak hogy fejlődjön az „Oxford English”-em, (persze nem csak ezért!) megyünk Gigivel a nyár végi Shakespeare fesztiválra a Victoria Esplanade-be, ahol szabadtéri színházi előadáson hallgatjuk meg: „hogy lenni vagy nem lenni?”.

Holnap jövök egypár aucklandi story-val…egy döglött pingvinről, multikulturális kalandokról és egy mennyei hamburgerről… ja és ígérem képes illusztráció is lesz!!!

Nálatok van Cola???

Tegnap este mikor nekiálltam volna írni az újabb bejegyzésünket  hirtelen „breaking news” szakította meg  a Graham Norton Show-t…. Annyira ledöbbentem, vártam a fejleményeket, hogy abba is maradt az írás… Döbbenetes micsoda pusztítás… Aztán a cunamiriadó, azonnal elkezdtem izgulni, hívtam is Gábort (most Auckalnban van terepbejáráson), aki megnyugtatott, meg persze én is tudtam hogy 40 km-re a parttól, meg olyan messze Japántól mire ideérnek a hullámok,jócskán veszítenek magasságukból, de akkor is… Még ezelőtt soha nem éltem olyan országban amire cunamiriadót adtak volna ki. Szóval tényleg nem viccel a természet, most már tényleg össze kell állítanunk egy életmentőcsomagot az ajtó mellé bekészítve…

Már nem is tudom tegnap miről akartam írni, de amúgy uborkaszezon van, főleg amikor Gábor nincs itthon…

Fejlemény,hogy beregisztráltunk végre a háziorvosnál…Itt szabadon lehet választani, szóval a City Doctor rendelőintézetben meg is tettük, és remélem nem fogjuk sűrűn látogatni… Kivéve a jogsimhoz szükséges vizsgálatokat…Meg egy-két szűrővizsgálatot…. Mert ugye minden kedves olvasónk rendszeresen jár szűrővizsgálatokra! :)

Még egy, vagyis két kedves kérdést is kaptam a héten… 1. Nálatok van Cola???? 2. Ti melyik oldalon vezettek? (a második talán nem olyan gáz). Az első kérdés után, mikor hazaértem azonnal elkezdtem anyagot gyűjteni Magyarországról, és szerencsére Tourinform oldalán szép brossurák vannak, komolyan azon gondolkodom, hogy kinyomtatok egypárat, és beviszem nekik, mert néha tényleg úgy érzem, mintha a Holdról jöttem volna.

Egy kupac info...

Vááá, már ez a hét is szinte eltelt. A legfontosabb esemény számomra (persze az évfordulónkon kívül) a héten egy előadás megtartása volt. Ebben „röviden” (1 órás volt plusz kérdések) össze kellett foglalnom, hogy eddig mivel is foglalkoztam, hogy az itteni konzulensek is lássák a helyzetet. Bár a szervezésben csúszott némi „hiba”, mert az egyik emailben félrevezető info (egy elirt dátum) látott napvilágot. Másszavakkal, én csütörtöki megmérettetésre számítottam, a többiek meg szerdaira. Szóval egy kicsit meglepetésként ért, amikor szerdán beállítanak hozzám, hogy akkor készen vagyok… De azért viszonylag jól sikerült…

Amúgy meg vége a nyárnak. Szép volt, jó volt, de olyan volt mint egy otthoni tavasz… De jól viseltünk (milyen lesz a tél????). Bár az oldódást nagyban segíti (többek között) a „The Farmer wants a wife” műsor, amely nem egy agytröszt műsor, de sokat röhögünk az ausztrál akcentuson meg a fejeken. Műsor-koncepció: egy magányos vidéki „macho” összepárosítása egy kupac városi, unalmas életű lánykával, akik mindent megtennének egy kamatyért a szalmakazalban. De akit bővebben érdekel a show, annak érdemes egy pislantást vetnie a honlapjukra, mert már licence eljutott közel 20 országba!!! Úgyhogy nem lepődnék meg, ha hamarosan mondjuk „Salakszentmotoros” külterületén, magányosan éldegélő, állatokat nevelő, magyar macho-k fűzőgetnék a pesti lányokat valahol a kukorica siló és pajta között az itató szélén ücsörügve gyönyörködve a gémeskutas naplementében, mondjuk este 7 és 8 között az RTL Klub-on… :-)

Folytatva egy korábbi eszmefutatást a „világban terjengő magyarok dolgok” témában, sikerült még két nyomot is találni, amelyek a Kárpát-medencébe vezetnek…

(1) Az egyik egy ausztrál főzős magazinban bukkant fel (itt rengeteg „szomszéd”, röviden: „aussie” magazin van), ahol egy „Don” által fabrikált szalámi hirdeti magát magyar ízvilágunak.

(2) A másik, azért komolyabb, mert a Terror házáról volt szó, meg az 1956-os eseményekből egy cikk formájában. A cikk a „Listener”-ben lett lehozva, ami talán az otthoni HVG-hez hasonlít a legjobban.

Évforduló...

A hétvégi gulyás főzésben egy kicsit megfáradtunk, így ma „csak” egy lasagna-t rittyentettünk össze az 5 éves évfordulónkra.