Már-már hihetetlen gyorsasággal repül
az idő. Tudom unalmas, hogy minden bejegyzésemet egy ilyen rácsodálkozással
kezdem, de komolyan ilyenkor döbbenek rá. Két hónapja írtam az utolsó
bejegyzést...
Mi is történt azóta? Phu,
mindketten sokat dolgozunk, talán emiatt is telik gyorsan az idő. Nincs időnk
unatkozni. És mikor akad egy kis idő, akkor is a közelgő hazautunkat, és az
esküvőnket szervezzük. Igen, annak aki esetleg innen értesülne először, nyáron hazalátogatunk és össze is házasodunk!
Két legyet ütünk egy csapásra! :)
Nagy fába vágtuk a fejszénket
azzal, hogy Új-Zélandról akarjuk kivitelezni életünk egyik legfontosabb napját!
Szerencsére az otthoniak mindenben segítenek, (ezúton is millió köszönet érte)
de na azért valljuk be, mikor ezt mi elképzeltük, a fene se gondolta, hogy
ennyi minden apróságra oda kell figyelni majd, minden részletet ki kell majd kidolgozni, hiszen a
hazaérkezésünk és esküvő napja között lesz 5, azaz 5 napunk hogy minden
meglegyen, ezért rendkívül fontos hogy klappoljon minden, mert nem sok
improvizásciós lehetőségünk lesz! De reméljük minden úgy lesz ahogy
megálmodtuk, ha meg nem hát a világ azért nem dől össze... Szerintem már így is
bekerülhetünk a Guiness-rekordok könyvébe a „legtávolabbról szervezett esküvő”
kategóriában. :)
A hazautunkat megspékeljük egy
kis földi landolással is, mert mégiscsak kár lenne átrepülni a fél világot
anélkül, hogy nem állnánk meg. (Sydney, Peking, és Vietnam odafele, Malajzia
pedig visszafele). Eleinte húztam a számat (igen lehet megkövezni ezért), mert
úgy éreztem izgatottabb leszek amiatt hogy végre 1,5 év után hazalátogatunk,
minthogy kiránduljak, de csak beláttam,
hogy ez egyszeri lehetőség, és ki kell használni minden ilyen adandó alkalmat.
A másik örömhír, hogy nem kell a
munkahelyemen felmondanom, a főnököm azt mondta megvárja azt a 7 hetet, és
visszavesz, mert jó munkaerő vagyok...:) Ez is valami valljuk
be, nem kell azon stresszelnem mikor visszajöttünk, hogy munkát keressek, hanem
várnak vissza.
Szinte napra pontosan 2 hónap
múlva indulunk... Nagyon várjuk már, és
ha a következő két hónap is ilyen sebességgel elrepül, a következő bejegyzésünket
is egy ugyanilyen rácsodálkozással kezdem majd, viszont az alábbiakkal folytatom:
és már indulunk is a reptérre, otthon találkozunk! :)
És végezetül egy őszi kép rólunk! :)
