Új családtag...

Már pár hete folyamatosan nézegetjük az autókereskedéseket. Nemrég fel is tűnt egy bordó járgány az égen, amit Húsvét utáni kedden el is mentünk kipróbálni. Rövid mérlegelgetés után elhatároztuk, hogy megvesszük. A pontos menetrend a következő volt:

kb. 13:10: elindultunk a bankba felvenni a pénzt, amivel kifizetjük a kocsit (sajnos nem fogadnak el bankkártyát, talán ez az egyetlen hely Új-Zélandon).

kb. 13:40: kereskedőnél újból kipróbáltuk a kocsit (egypár dolog lett rajta javítva)

kb. 14:20: szerződés aláírva.

kb. 15:20: irány az AA, és már a nevünkön is a kocsi (hivatalosan)

kb. 16:40: érkezés haza egy „nagybevásárlás” után a Pak’N Save-ből, kocsival… :-)

Szóval az egész procedúra nem volt több 4 óránál bankkal, szerződéssel és bevásárlással együtt. A legnagyobb az átíratás volt, ami 9.41 NZD-ba került (kb. 1400 HUF). Nem akartuk elhinni, hogy ennyi az egész! Plusz nincs sorszám, nincs csekk, nincs időpont, nincs felelősségbiztosítás, nincs vagyonszerzési illeték és nincs eredetiségi vizsgálat stb sem. Csak kíváncsiságból megnéztem, hogy otthon ezt a kocsit mennyiért tudnám a nevemre iratni. És kijött, hogy kb. 60-70 e-be kerülne (csak átíratni!). Még sohasem vettem otthon autót, de azért ezt az összeget soknak tartom.

Plusz még egy gondolat: sohasem gondoltam, hogy az első kocsim fordított kormányos lesz, meg azt sem, hogy Mitsubishi. De így jött ki.

A Húsvét eltelt ugyebár, és utána 3 napra beköszöntött az ítéletidő. Hideg, és 50-60 km/h szelek, így hát nem tudtuk megállni, hogy ezen a gyönyörű szombat délután ne mozduljunk ki. Szóval, úgy „kiwisen” elmentünk autóval sétálni, a legközelebbi tengerpartra.*

(* - a kiwis autós szokások egy külön blog-bejegyzést kívánnak. Már dolgozunk rajta...) 

Egy zsúfolt strand

Valami cápászerzet (Bear Grylls, már forgatná a nyárson...) Ja, és oda kell figyelnem, mert ez már a második döglött állatos kép a blogon. Szóval ez nem valami vonzalom, pusztán csak a véletlen műve... :-)

Lehet, hogy süt a nap, de azért hideg volt

És végül "Micsu"

Ki lő a húsvéti nyuszira???

Itt van a Húsvét!!! Most van/volt „Húsvét érzésünk”, mert szép napos 20-22 fokos csodaszép „tavaszi” napunk volt, mint ha otthon lettünk volna. Azzal a különbséggel, hogy nálunk mindjárt jön a tél… :-(

 

Na, de a központi kérdés várják-e a kiwik a Húsvéti nyuszit?? Akit érdekel a válasz, az ezen a linken olvashat bővebben:  http://www.stuff.co.nz/timaru-herald/news/national/4922404/Who-shot-the-Easter-bunny-Farmers-did

és itt magyarul is: http://www.nlcafe.hu/utazas/2011042/23_ezer_nyulat_oltek_meg_a_husveti_vadaszaton
 

Féktelen kiwik! :-)

De kanyarodjuk csak vissza az északi szigetre. Most zajlik itt Palmy-ban a „Retro Festival Easter 2011” rendezvénysorozat. Ez tömörít egy nagy adag a témájában 50-es és 60-as évekhez kapcsolódó kiállítás-sorozatot. De ahogyan tapasztaltuk, valójában nem volt szigorú kritéria-rendszer a kiállított tárgyakra, inkább ilyen söpörd le a padlást és nézzük mi jön össze.

Ezt összerakni...

Ezt a falra...

Majdnem Sanya a Comedy Central-ról...

Nézzük mi is jött össze. Csak szigorúan „tematikus” sorrendben. Szóval láttunk babaházakon, autókon, régi újságokon keresztül a Teddy maciig mindent. (válogatott képek lent!)

6 éves koromban, hogy vágytam egy ilyenre.. . :-)

Az autós mozi és hamburger korszakból...

DE nem ez volt a csúcs, mert legjobban ez a tábla tetszett (legelső kép). Amely arra figyelmeztet, hogy rendezvény van!!! Csak, hogy az őrületesen tempóban vezető, szűk, meredek mediterrán stílusú utakon az óriási mennyiségű autótömeg és főleg a vezetők fel tudjon készülni jó előre a megemelkedett gyalogosforgalomra ebben a túlnépesedett országban.

Te Manawa galéria kívülről (az invázió közepén)...

Intermezzo....

II. világháború után Új-Zélandra emgirált magyar zsidó nő emlékiratainak beharangozója….A Listener c. újságban bukkantam rá, gondoltam megosztom veletek, eme magyar vonatkozású kis szösszenetet is.

Galambos Klára életéről szóló könyv: The Viloinist (A hegedűművész)
(Akit érdekel a szöveg, annak e-mailben tudom elküldeni az olvasható verziót... )

És még egy gondolat, tegnap indult útjára az új-zélandi Make the politician work (Gy.K: Dolgozzanak a politikusok, vagy valami ilyesmi-kicsit durva fordításban) című műsor. Megjegyzem, otthon is elkéne egy ilyen műsor, nézném ahogy egy-két miniszter, persze szaktárcájának megfelelően dolgozik. Rájuk férne, igazán! (ps.:Gigi voltam, Gábor még nagyban alszik :D )

A tudatos vásárló

Ma csak egy képpel jövünk, ami még témájában kapcsolódik az előző bejegyzéshez….Vagyis parasztok gyűlés után, mert sikerült ezt a kis prospektust az új "családtagunk" beszerzése után átolvasni, ami végülis megnyugtatott bennünket, hogy  a legtakarékosabb kis fűtőtestet szereztük be....

GY.K.:Hogyan válasszak megfelelő fűtőtestet

Holnap a Húsvét eseményeivel jelentkezünk! Addig is sok locsolót, sonkát, újhagymát, tojást, és tormát kívánunk mindenkinek!

Barkács-fűtés...

Új „családtaggal” bővültünk! Megvettünk az éltető hő forrását, egy fűtő-test formájában. Hát nem nevezném radiátornak, de azért meleg és nagyon energiatakarékos. Pl. van itt még egy olajradiátorunk is, ami kb. 2000-2200 W-ot fogyaszt, míg ez az új szerzemény csak 260 W-t óránként.

Egyébként, ahogy jön a tél úgy színesedik a főtő-test kollekció is a műkandallótól….

(Ahogy megláttam nem tudtam nem lefotózni, de egy kicsit várnom kellett, hogy a mellettem álló idős kiwi hölgy hangosan tetszését nyilvánítsa erről az elbűvölő kandallóról.)

(Egy népszerű modell)

(A brutális szúnyogirtó és a mobil radiátor)

….egészen a pici ventilátorig.

És végül egy kép az elszánt hölgyeknek, akik szeretnek barkácsolni.

Stockcar!!!

És akkor jöjjenek a képek és videók a hétvégi rendezvényről…

Leírás: Szombat esténként gyakran hallottunk furcsa zümmögést, amelynek a forrása tisztázatlan maradt mindaddig, amíg fel nem kutattuk azt. A hangok a közeli stadionba vezettek, amely kívülről csak egy „szimpla” rugby stadionnak gondoltunk, de nem csak az!

A gyors jegyvételt követően már a lelátón feszengtünk és néztük a furábbnál furább kinézetű autókat és oldalkocsis motorok iszonyaggos hanggal történő versengését a sáros pályán.

Interpretáció: Igen, ez a „Stockcar” (a kisebb autok az elso videon, meg KiwiLite)!! Amely tulajdonképpen a „kenyér és cirkuszból” a cirkusz rész. A kenyér részt, pedig a nagy számban kivonult éhes családok, helyben vásárolt pizzával, fánkkal vagy hot-dog-gal pótolták. Mindezeket a zajos és benzingőzzel csordultig megtelt aréna lelátóján fogyasztottak el, mint a szombat esti vacsit. A hőmérséklet, mint már írtunk, nem szegte senki kedvét abban, hogy kedvence papucsában látogasson ki a helyi futamra, de azért a fázósabbak a papucs „alá” vettek egy zoknit is…

Defekt utan

"Boksz utca"

Miután a negyedik réteg került fel ránk, ruha formájában (kb. 2 óra ücsörgés után), elhatároztuk, hogy megnéztük a stadion melletti „boksz utcát” is. Itt szinte az egész család részt vett az autók szerelésében korhatár nélkül (2 éves gyerektől a 70 éves nagyiig), csapatként működve egy célért: „pöpec legyen a verda a futamra”.

Kósza gondolatok...

Senki se higgye , hogy leálltunk a bloggal, csak mert megnőttek a bejegyzés között eltelt időközök….

Elég sok minden történt az utóbbi egy hétben is… Elszórt gondolatok és fejlemények következnek:

(1) A legnagyobb változás: itt a tél! De ezt nem csak a hideg miatt, hanem mert úszunk a lakásban. De nem a boldogságtól, hanem a párától. Amely a szigetelésmentességből és a szimpla üvegezési technikából adódik. Ja és persze kint is nagyobb a pára, mint otthon. Szóval új „bútor” darab után kell néznünk, ez pedig a párátlanító.

Konstans pára mindenhol...

(2) Persze apránként, ahogy jön a hideg, jönnek a téli kellékek is… Az otthoni jó meleg befűtött lakástól eltérően itt a hideg lakás a divat. Persze nem meglepő azoktól a kiwiktől akik a 6-8 fokos reggeleken is rövid gatyába és strandpapucsba indulnak el dolgozni vagy a városba! (Én egy másik véglet vagyok, mert rajtam 3 réteg ruha volt, meg sál, de mentségemre legyen szólva, bicóval voltam.) A képlet a következő: egy kis napsütés (hőmérséklettől függetlenül) = papucs és rövid gatya.

A komfort megtartás érdekében vásároltunk egy elektoros ágymelegítőt. Következő projekt egy vagy két hőlégfúvós ventillátor lesz.

Részlet az elektromossá vált ágyunkból ("aorta")

(3) Jaj, már múlt héten is akartam írni, de fél éves jelentést kellett írnom, arról hogy hogyan áll a PhD-m és a kutatási témám. Szóval már fél év itt vagyunk és igazából fel sem tűnt!

(4) Péntek este Javier és Natalia által szervezett mexikói-kolombiai estén voltunk. Mindenféle különleges finomság került az asztalra, csak sajnos a fényképező az itthon felejtődött, szóval illusztráció nélkül kell elképzelni a finomabbnál finomabb dolgokat.

A vacsi után latin barátaink azonnal táncra is perdültek, mi európaiak meg csak tátott szájjal figyeltük, ahogy a vérükben van a ritmus. Szédületes volt, és persze irigylésréméltó, ahogy érzik a zenét, ahogy csak, csak úgy (nem tudok jobb szót) nyomták. Elképesztő volt, tényleg.

(5) És végül az egészséges életmód rovaton belül: Gigi jelenleg próbál leszokni a mogyoróvajas-lekváros kenyér kombóról, mert túl sok benne a kalória. :-)

Holnap is lesz egy bejegyzés, mert ellátogattunk egy helyi eseményre, ahol a nedvességnek és a sárnak jutott a főszerep (és nem korhatáros)…

Lépésről-lépesre

Már rég nem jelentkeztem a motel háza-tájáról…. A legnagyobb fejlemény, hogy lassan lépegetek előre a ranglétrán… Először voltam house-keeping assistant (ez végülis a betanulás időszaka) aztán rendes house-keeping, és most már néha supervisor (felügyelő) assistant is vagyok, ami ennyit tesz, hogy nem a szobákban dolgozom, hanem a többiek munkáját segítjük a surepvissoral, feltöltjük a készleteket, jelentjük a managementnek ha valamiből hiány lesz, szóval ilyen szervezkedős háttérmunka,  és a nap végén pedig ellenőrizzük a szobákat.  Szóval nem  valami komoly karriert kell elképzelni, de végülis 5 kolléganőm közül bárki lehetne, akiknek még a nyelvvel sincsenek problémái, de mégis rám esett a választás. Már várom a fizetésemelést! :) Na jó nem leszek telhetetlen….

Amugy érdekes kis párhuzamokra lettem figyelmes a 20 perces „tea time” alatt folytatott beszélgetésekből. Gyakorlatilag minta otthon ülnék. :D

1. ÓÓH de drága a benzin (mondanom sem kell a fizetésekhez képest mennyivel olcsóbb mint otthon)

2. ÓÓH de drága a zöldség-gyümölcs…

3. ÓÓH az iskolai erőszak, és ezek a mai fiatalok…. mert régen más volt, régen volt a pedagógusnak tekintélye, régen volt tisztelet…, meg a felelőtlen fiatalok kezébe jogosítványt adni (itt 16 a korhatár)….-mondjuk ezzel én is egyetértek.

4. ÓÓH, hogy a semmirekellők mennyi gyereket, és hogy milyen fiatalon (16év) szülnek, és csak élnek az állam nyakán…. Hogy mi lesz így, mert az Ő adójukból tartják el őket (etnikumot nem említettek, de ahogy így figyelem leginkább a polinéz és maori családokkal lehetnek problémák)

5. ÓÓH milyen magas az adó…. Hogy mennyit vonnak le a fizetésükből…. Édesek, kívánom nekik hogy költözzenek Magyarországra,majd megtudják mit jelent az, hogy sok adót kell fizetni… :)

Én meg csak ülök, és sanda mosollyal az orrom alatt nyugtázok mindent, nem kezdek el nekik regélni  az otthoni helyzetről, (mert mondhatnám, hogy Te, itt a minimál órabér 13 dollár, a benzin literje 2,2$, otthon a minimál órabér kb 500ft, benzin literje meg majd 400, ecetera-ecetera…) mert így is azt hiszik hogy valami másik bolygóról jöttem, nem akarom kicsiny országunk ázsióját mégjobban a földbe tiporni….

Itt sem fenékig tejfel az élet, ezt aláírom, de azért nem kell úgy megharcolni a mindennapokért mint otthon, csak hát az ember ha beleszületik a jóba, nem is látja, és gondolja, hogy máshol mennyivel rosszabb. Így aztán minden csak viszonyítás kérdése…

És végül egyik kedves kolléganőm mondja, hogy akárhányszor keresi Magyarországot a térképen nem találja-mondom hogy nagyon pici.(azt már nem mertem mondani hogy Európába keresse, mert reméltem hogy a kontinenst eltalálta :) ) Erre a főnököm megkérdi hogy mennyi a lakossága, mondom 10 millió, erre Ő, „hát akkor látszania kéne”. :) Az igaz hogy itt 268.000 km2-en élnek 4,3 millióan, mi meg 93.000 km2-en 10 millióan de azért a lakosságszám nem mindig arányos a területtel….

Kultusz van!!!

Mindenképpen tudosítást érdemel, egy a hétköznapokban sokat jelentkező ikon. Igen, ez a kiwi, aki gyárilag egy kicsiny, röpképtelen, félénk, rejtőzködő életet élő őshonos új-zélandi madár. De néha álruhát ölt, így könnyen összefuthatunk vele, például valami termék csomagolásán, tv reklámokban vagy az interneten. És nem mellékesen, az új-zélandiak kiwinek hívják saját magukat.

Egypár példa:

(1) Először haladjunk az egészséges vonalon. Nekünk otthon a kiwiről előbb ugrik be a gyümölcs, mint a madár. Na itt nem! Azért itt is van kiwi gyümölcs (SŐT), csak a megszokott zöld mellett, itt lehet találni sárgát is. Plusz, a múltkor találtam „kiwi berry”-t is, amely mérete a cseresznyével vetekszik (sajnos a méretarány lemaradt a képről, talán a magjai hasonló méretűek, mint az otthoniénak, szóval ahhoz lehet viszonyítani). És végezetül a kiwiből készült bor…

(2) Még karácsonyról maradt a Boxing Day kiwi…. És a Warehouse kiwi… (ami hasonlít az otthoni Obi-s hódhoz, vagy mihez)

(3) A nevelő kiwi…. (egy zacskóról)

(4) Hát ezeket nem is tudom kategorizálni…(Auckland-Wellington buszjárat hátsója: távolról és közelről és egy helyi gumis)

(5) És végül a névadó…

Ezek csak kiragadott példák voltak a sok millió közül. A kedvencem, amit képpel nem tudok prezentálni, az a híradóban ritkán felbukkanó spray-zet „tag”-ű Afganisztánban szolgáló tank. Persze azokon is ott figyel legalább egy kiwi.