Happy Feet

Shrek a birka után, egy újabb „állati” jelenség lepte el a helyi médiát. Nem nagyon volt az elmúlt pár hónapban híradóriport nélküle. Ő pedig nem más Happy Feet, az ide tévedt császárpingvin.

Nagyott szívott szegényke, mikor az Antarktisztól mintegy háromezer kilométerre itt dobta ki a hullám. Ő a második császárpingvin, amelyet valaha is láttak Új-Zélandon, (az előző 1967-ben bukkant fel).

Annyira esetlen...

Mivel nem bírta a melegebb éghajlatot, állapota leromlott, így miután befogták, a wellingtoni állatkertbe szállították, ahol is majd három kilónyi homokot távolított el gyomrából, mert szegényke azt evett hó helyett. Életében nem látott még homokot, és hát egy kicsit meg is zavarodott ebben a nagy hőségben. :)

Épp tegnap volt a híradóban hogy 78, (vagy 87, nem emlékszem pontosan) ezer dollárba kelült a kezelése, ami igencsak megosztja a közvéleményt, hogy megért-e ennyi pénzt költeni egy nyamvadt pingvinre. (csak viszonyításképpen, egy éves bér alaphangon kb. 30-40ezer dollár). Persze a nagy része adományokból jött össze, de ettől függetlenül valóban felvetődik a kérdés, hogy nem lett volna jobb helye annak a pénznek.

Egy biológus egyenesen azt nyilatkozta, hogy hagyni kellett volna elpusztulni, mert ez a természet rendje, és hogy ez az egész csak egy média cirkusz. Hát ki tudja, pro-és kontra, nem posztom megítélni. Véleményem persze van, de ez nem az a fórum…:)

Na és minden jó ha vége jó, tegnap útnak is indult vissza az Antarktiszra egy kutatóhajóval. Szigorúan hűtött kabinban állatorvosi kísérettel, csippel felszerelve hogy követni lehessen az életét miután partra szállt.

Akit esetleg mélyebben érdekel a téma bővebben itt: Happy Feet

Ez meg, nagyon jó!

 

Taranaki

Végre sikerült úgy szabadnapot kapnom, mikor az idő is kellemes volt, így a munka végeztével (péntek du) azonnal hívtam Gábort, hogy siessen haza, mert bizony aznap indulunk is a már régen kinézett Taranaki vulkánhoz. Szóval spontán nekiindultunk, bár azért a szállást még gyorsan megnéztük indulás előtt. Így péntek estére ott is voltunk, és az egész szombati nap a miénk volt. Túrázásra nem volt időnk (vasárnap már dolgoznom kellett), meg amúgy is a hó miatt télen nem lehet nekiindulni a Taranakinak, de tervezzük hogy a nyáron valamikor azért megmásszuk.

Szóval íme pár kép, mindenki csemegézhet kedvére.És egy- két link akit komolyabban érdekel a hely. 

Hivatalos oldal , és az elhelyezkedés. (Palmerston North-ot a 3-as főút vonalán délnek indulva találjátok meg)

Inglewood. Jellegzetes 1900-körüli épület

Taranaki

Cukorsűveg sziklák egyike

Másika...

Cape Egmont világítótorony

Elhagyatva az út szélén....Egykori üzlet, épült 1875-ben.

Position description

És megint egy blogbejegyzés. Nagyon termékenyek vagyunk mostanság, bár ez elsősorban Gábor szingapúri kiruccanásának köszönhető.

Szóval a múltkor abba maradtam, hogy ha aláírom a szerződést, akkor írok bővebben az új pozíciómról. Már augusztus elején megtörtént a megerősítés, csak azóta halogatom a bejegyzés megírását. De most kedvet kaptam. Szóval egyszerűbb lenne bemásolnom a munkaköri leírásomat, de inkább csak szemezgetek belőle. De előtte, a főnökeim tipikusan  a semmi se jó, mindig van valami, amit másképp kéne csinálni, mindenkinél okosabbnak hisszük magunkat, csak mi tudjuk jól a dolgokat típusú emberek. Magyarul elviselhetetlenek. Ha beindítod a mosógépet az a baj, ha nem indítod be az. Ha sietsz, az a baj, ha nem akkor az. Ha becsukod az ablakokat az a baj, ha nem az. És sorolhatnám a végtelenségig, de nem teszem. Az előző supervisor emiatt dobta be törülközőt. Szóval kész őrület, de igyekszem a Mártikától tanult módszert alkalmazva, reggel belapátolni a napi adag „leszarom tablettát”, és indulhat is a nap!
Mit is kel csinálnom? Reggel fél órával hamarabb kezdek mint a többiek, ilyenkor le strip-(tízelem) a szobákat, magyarul lehúzom az ágyneműt, összegyűjtöm a törölközőket. Leellenőrzöm a közösségi tereket (folyosók, aula, recepció, mosoda, konyha, konditerem stb..) és kiosztom hogy a nap végén kinek kell megcsinálnia. Beosztom ki melyik szobát takarítja. Lecsekkolom az eldugott helyeket (ajtófélfák, szekrényteteje, légkondi), meg az erkélyeket, ablakokat, kertibútorokat, és ha már nem tűr halasztást, bizony azt is meg kell csinálni a nap végén. Aztán napközben ha időm engedi, segítek a kollégáimnak, megágyazok, behordom nekik a tiszta törölközőket, meg az ilyen konyhai/fürdőszobai cuccokat (gy.k. tea, kávé, szappan, tusfördő stb..) Közben folyamatosan ellenőrzöm a szobákat, mindennek tökéletesnek kell lennie, párhuzamosan állnia, no szösz, morzsa, hajszál, maszat, újlenyomat, semmi. Ha találok valamit felírom, és ejnye-bejnye annak, aki elkövette. De nem, mert jó kislány vagyok, és falazok mindenkinek! :) Ha látok valami rendelleneset (kiégett izzó, megsérült fal, meg ilyenek) jelentenem kell a főnökeimnek. Közben persze Pólin és Dzson egész nap osztja az észt, mindig kitalálnak valamit. Ezt vigyem ide, azt tegyem oda. Figyelem a készleteket, jelentem ha hiány van. Néha rendet teszek a raktárban. És végezetül  a nap végén meggyőződők, hogy minden el van pakolva, és rendben van.  Még jó hogy geográfusank tanultam!:) De egyenlőre nincs jobb, és  mekkora közhely, de ezt kell szeretni. De ma megegyeztem velük a nyári holiday időpontjáról, szóval legalább januárig ki kell bírnom! :)
És íme a motel linkje, ha valakit esetleg érdekel: a munkahelyem weboldala

Ázsia legkedveltebb játszótere (Singapore utolsó rész)

Sentosa Singapore egyik szigete a, ha jól tudom 63-ból. Odajutásra 5 lehetősége van a turistának: (1) gyalog és mozgójárda kombó, (2) taxival vagy autóval, (3) komppal, (4) mágnes vasúttal és (5) panorámás libegővel. Szóval minden út ide vezet és nem pedig Rómába.

Ime a királyi útja módja az odajutásnak: mozgójárda. És a személyes kedvencem, hogy kiírták hogy már csak 545 m van hátra...

A mágnes vasút olyan kicsit Flintstone család szerű barlagba vájt megállóval...

Sentosa, úgy hangzik (és néhol néz is ki) mintha egy trópusi sziget lenne. Az igazából ez tény, mert az egyenlítőn fekszik. Ismételten az is tény, hogy számomra Ő volt az első, igazi, fehérhomokos, kókuszpálmás tengerpart…

Itt még nagyon...

...aztán már nagyon-nagyon-nagyon...

...és még jobban....

Na most ha tételesen megnézzük, hogy ezekből mi is valóban Sentosa érdeme akkor kicsi olvasgatás után oda lyukadhatunk ki, hogy a kókuszpálma biztosan nem, a fehér homok meg pláne nem, mert ezek telepítettek és importáltak. Tehát visszajutunk a kiindulópontig, hogy a sziget legalább trópusi… :)

Ja, és hozzá kell még tennem, hogy a „ne fürggyé le” jelige erősen motoszkált bennem, ahogyan ott kószáltam a homokos tengerparton. Szóval ez kimaradt, de nem bánom. Mielőtt ez heveny ellenszenvet váltana ki bárkiből is, az nézze meg a lenti kép hátterét, Az a sok tanker hajó a sziget déli előterében biztos nem forrásvízzel van megpakolva…

Aztán itt már nem annyira... Parkoló tanker hajók a világ minden részéről és a kőolaj-finomító tartályai a messzi háttérben.

Singapore a libegőből...

A sziget érdemét kicsit növeli, hogy ez a kontinentális Ázsia legdélebbi pont (bár ez is sántít, mert őt is „csak” egy híd köti össze a kontinenssel).

Amúgy hát a szigeten tényleg van minden kutyaf***, mert a Universal Studios, Hard Rock Cafe, vásárlási lehetőség (más szavakkal PLÁZA), kilátó, golf, rengeteg étterem és bár, medencébe szörfözés műhullámokon, állatsimogatós, hullámvasút, iFly, bob, libegő, angolok által épített erődrendszer és még sok minden más teszi ezt a szigetet Ázsia legfelkapottabb (felnőtt) játszóterévé.

Merlion Plaza

Universal Studios Singapore

Kulturális gondolatok… (Singapore 2. rész)

Az előző „proli” bejegyzés után, ma jöjjön a kulturális rovat, kicsit kevesebb vásárlással (bár még mindig úgy gondom, hogy Singapore első számú turista attrakciója a vásárlás).

Tehát Singapore egy városállam, ahol 4 hivatalos nyelv van… ez már önmagában tiszteletet parancsoló tény. De miután végigolvassa az ember ezeket a nyelveket (maláj, angol, tamil és kínai), az első gondolat az lehet, na ezeknek sem lesz vendégmunkásban hiányuk. (Aszfaltoztak is az indiaiak, abban a 100%-os párában és 32 fokban, embertelen volt...)

Kezdve a multikultival… 

Egy pár kép a „Little India” részről. Itt nagyon felerősödtek a szagok, és a színek, az öltönyös, „business” részhez képest, de valahogy így volt élethű és mozgalmas.

Szinek az indiai városrészben

Hindu templom, az elmaradhatatlan tehén szobrocskákkal (Sri Veeramakaliamman)

Helyi piac, a maga szárított tintahalával...

Kampong Glam rész lenne a Maláj terület, mint azt ahogyan a mecset is mutatja az Arab street-en. Itt tanyázott néha a malaj "felsőbb vezetés" mielőtt megjöttek volna a Raffles-ék a Kelet-India Társaság segítségével, hogy feltalálják Singapore-t…

Arab street (háttérben a Soltan mecset, Singapore legnagyobb mecsete 1825-ből…)

És a kínai városrész… 

Szerintem magáért beszél, hogy ez melyik városrész

Muszlim mecset, hundi és budha templom egy utcán...

A pár éve épített Buddha Tooth Relic templom

És végezetül a mai, modern városközpont, ami nem túl izgalmas a tömött sorokban kiemelkedő irodaházaival, bár van egy-két érdekessége. Itt található pl. a Forma-1 befutó és egy pláza is, ami a Mariana Bay névre hallgat. Ez a pláza, casino és szállodává avanzsáló komplexum hordoz egy feszített tükrű úszómedencét a tetején. Igen, úszómedencét („Infinity pool”). Erről itt van pár kép ezen a linken. Sajnos bejutni nem tudtunk, mert az 55-ik emeleten „elkaptak” minket. A „megyünk míg ránk nem szólnak” elvet követve szerettünk volna elfogyasztani egy árva sört a medence partján. Azonban egy középmagas, fekete hajú pakisztáni bár „Singlish” (ez nagyon nagy, de ez a hivatalos akcentus ott) akcentussal rendelkező hölgy felvilágosított, hogy oda mi nem mehetünk be. Szóval így legalább kettőt fordulhattunk a hipergyors lifttel, ami kb. 10-15 mp alatt repített a földszintről az 55-re. Elképesztő! (nem vagyok az ilyen dolgokért oda, de tényleg durva volt). Így kiszáradt torokkal kullogtunk tovább egy földszinti restibe…

Singapore folyó partjáról felfelé nézve...

A város jelképe a Mariana Bay partján. "Singapura" vagyis malájul az "oroszlán város".

Na innen parancsoltak vissza az 55-ről... :( De a medence ott van, sőt rázoomolva a pálmafák is...)

És a legvégén a britt nyomok...  

 

Raffles Hotel

Főbíróság épülete és a városháza egyben

Thomas Stamford Raffles szobra a Singapore folyó partján

Parlament a pálmafák alatt...

Hamarosan Ázsia legnagyobb játszóteréről lesz képes blog-bejegyzés…

u.i. ja és sikerült megkóstolnunk a Singapore Sling koktélt azon a helyen ahol „kifejlesztették” 1915-ben a Raffles Hotel Long Bar-jában… A nagy kezdeti lelkesedésemet, amit a hely hangulata kiváltott belőlem, hamar lelohasztotta a halomnyi turista (mint mi is) látványa, akik hevesen nyesték befelé az igencsak drágának mondható koktélt (vödörszám).

Vásárlási láz a köbön… (Singapore 1. rész)

Most jelentkezem a Gigi által beharangozott bloggal…

Egy pillantás a "városra"...

Szóval sikerült egyben megjárni Singapore-t (az már északi félteke). Először a formalitás, egy konferenciára (Remote Sensing, Natural Hazards and Environmental Change) látogattam el Jonnal az egyik konzulensemmel. Előadást is tartottam, ami egész jól sikerült. De ez a bejegyzés ma inkább a vásárlásról, mint a singapore-i lételemről fog szólni…

Lehet hogy ez a mottójuk a  singapore-iaknak, mert elég sok helyen szólított fel a tábla...

Szóval a bepakoláskor még elég nehéz volt elhinni, hogy ott meleg van. Bár ez a kijelentés és a naivitásom több ponton is szembeszegül az általános iskolától az egyetemig elkísérő néha már demagógnak tűnő mondattal, miszerint az egyenlítői éghajlat forró és párás. De mentségemre szólva itt tél van, és csak nem akartam elhinni… De az időjárás-előrejelzés ellenőrizve, megnyugodtam, mert olyan 30-32 fokot „jósoltak” az év 365 napjában. Ennek következtében nagy örömben sikerült is egy fürdő és egy rövidgatyát is beszereznem, amit hazatérve el is raktam jó mélyre még vagy 3-4 hónapra (mert itt sajnos a napi csúcs még csak olyan 12-13 körül van).

Orchard Road. Talán itt van a legtöbb pláza a világon (szerintem, de ha valaki tud ennél meggyőzőbb statisztikát az írjon).

Szóval a hőmérséklet őrületesen meleg és a pára néha elviselhetetlen. Talán ez a klíma teszi, hogy mindenki inkább vásárol a légkondicionálással felvértezett plázákban. Persze azért a nagy vásárlás közepette sikerült rátalálkoznom egypár pulcsira, illetve bőrkabátra, amit el sem merek képzelni egy helyin ebben a rohadt nagy melegben… Na de hogy már két bekezdés és mindenhol fel és fel bukkan a vásárlás…?! Hát igen ez nem véletlen, mert Singapore a világ legnagyobb plázája (úgy egy az egybe), persze kell útlevél, hogy bejuss, de amint ez megtörtént egyből a 24/7 vásárlás heveny véráramlatába kerül az ember és nincs megállás (legalábbis ahogyan körbenéztem nem volt).

A sarki Gucci-s...

Erre pár példa szabadon:

(1) Megpróbáltunk átkelni egy forgalmas úton, így döntöttünk, hogy inkább megyünk az aluljárón keresztül. Eddig semmi gubanc, de egy szinttel lejjebb egy „apró” (kb. egy Aréna pláza méretű) plázába értünk ami 4 emelet MÉLY volt. Szóval az átkelés az aluljárón legalább fél óra volt de végül megoldottuk.

(2) A másik kedvencem: Singapore csak egy kicsit, de azért elektronikában utazik (főleg fejlesztés és marketing stb.). Ezért itt van olyan is, hogy „digital mall” ami annyit tesz hogy itt csak elektonikai üzletek tömörít. Ami még elmegy, de amikor mind ez 6 szinte olyan a pesti mamut méretben tornyosul, akkor egy kicsit elgondolkodik az ember. És tényleg csak elektronika volt, mert a leg elektronkia mentes üzlet a „Computer Books” névre hallgató bolt volt. De ez még semmi van egy szint a hatból, ami 24 órán át van NYITVA. El tudom képzelni a szituációt, amikor valami elektonikusan túltöltött dél-ázsiai hajnal 3 kor leugrik az elektronikai üzletbe, hogy vegyen mondjuk 4 giga ram-ot vagy csak egy pendrive-ot…

A hat szintes elektronikai monstrum.... (már nem bírtam ideggel)

24 órás vásárlás az elektronikai "paradicsomban"...

(3) A másik féktelen dolog, amit tapasztaltunk. A Louis Vuitton-hoz kapcsolódik, erről tudtam, hogy az árak nincsenek kiírva, csak előkelő helyeken van. Volt szerencsém látni már pár ilyen, de ez volt az első hely, ahol mindjárt kettő volt egymás mellett (kb. 400 m-re egymástól) Biztos nem tudta az az egy bolt ellátni az igényeket…

Hamarosan jövök a kulturális résszel… és további képekkel (ígérem jobbakkal, mint ma)!

Lottó

Amíg Gábor összeszedi magát, és végre lesz ideje megírni a szinagpúri beszámolót, addig hadd osszam meg Veletek NZ lottó reklámját, ami annyira cuki, hogy muszály megmutatnom.

A főszereplő

És íme a linkek:
A reklám
Folytatás 1.:

http://www.youtube.com/watch?v=wPKT9kdjEKI&feature=related

Folytatás 2.:

http://www.youtube.com/watch?v=MSfqDvjIgUo&feature=related