Vacsi

Örömmel jelentem, megvolt a gulyás party! Elmondani nem tudom mennyire jól sikerült, minden értelemben. A pogácsa, a leves, a somlói galuska is isteni lett. És hát persze ami a legfontosabb a hangulat!

 Nem is mertem volna gondolni még magam se hogy ennyire jót tudok főzni! :D! De most tényleg. Azt hiszem a gulyásom sikeréhez az is hozzájárult, hogy szombaton hajnali 5-kor felkeltem. Na nem önszántamból, egyszerűen nem tudtam aludni. Ekkor feltettem a levest… Fél8-ra meg is főtt a „pöri”. Egész nap pihent az alap, és mikor hazaértem a munkából, akkor öntöttem fel levesnek, és zöldségeltem be. Sikerült marhalábszárat is beszereznem, tettem bele galuskát is (azt Gábor szaggatta). Szóval közös erővel megszületett a gulyás…. Csak úgy szippantották befele a kedves vendégek! :D Tényleg alig maradt, egy kicsit be is paráztam hogy nem jut majd mindenkinek, mert vagy 2-3 tányérral szedtek fejenként. De maradt kb. 2 tányérra való, amit másnap bevittem a munkahelyemre kóstolónak. Nagyon értékelték, tetszett nekik. Bár nem voltak annyira bezsongva tőle, mint a vendégeink. Mondjuk érthető is…Munka közben 20 perc szusszantás, senki nem fog extázisba esni egy szaros gulyástól, kisebb gondja is nagyobb annál, örül, hogy 20 percre leülhet! :D Bár a főnököm megkérdezte, hogy mi is teszünk sajtot a gulyásba, merthogy az Ő apukája sokszor főzött bolgár-gulyást… (amibe kell sajt). Csak néztem tágra nyitott szemekkel… Sajtot a gulyásba! Micsoda gyilkosság! :D Bár lehet bolgár testvéreink tényleg sajttal készítik. Majd utánajárok… :D

A vacsit természetesen kipárnáztuk egy kis jagermaisterrel (Unicum sajnos nincs), ami mellé volt a pogácsa, aztán a gulyás, szusszanás, beszélgetés, és jött a desszert. Jó magyarosan, sikerült mindenkit kipurcantunk! De hát ez így autentikus. :D

 Aztán elővettük a poker-settet (vettünk zsetont, nem valami kispályás bab, meg gyufa), és vagy éjfélig játszottunk… Igazán vegyes volt a társaság, de ettől volt izgalmas, és színes…(mexikói, svájci, kínai, kolumbiai, olasz és német). Leírhatalanul  jó érzés, hogy értem, amit mondanak, jóízűeket tudsz beszélgetni, mert senkinek nincs kiwi akcentusa…. :D 

Majd el felejtettem, a lényeg, megbontottuk a még otthonról cipelt Tokaji Aszút! Mondanom sem kell olyan országimázs-építést nyomtunk, mint annak a rendje!  :D

Európai vendégeink közül mindenki járt márt Budapesten. De kicsiny hazánkra ettől függetlenül is ráfér egy kis reklám! :DD

Még Gábor mesélte, hogy a legtöbb európai fiatal kutató, akikkel Ő beszélgetett eddig ( konferenciákon, itt-ott), a Sziget fesztivál miatt jönnek Magyarországra. Az ország egyik, hanem a legnagyobb, és legjelentősebb rendezvénye, és tényleg komoly tömeget vonz.

Vacsi előkészületek....

A somlói galuska már a hűtőben pihen és várja a holnapi napot, mint ahogyan mi is. Holnap lesz a kicsi vacsink, ahol magyar konyha lesz terítéken. Végig kérdezgettem a phd-postdoc szinten mindenkit, aki holnap jelen lesz, életünk első déli féltekei gulyásának bemutatkozásán. Mindössze egy igenlő választ érkezett német kollégától, hogy ő már egyszer evett Németországban. Szóval szerencsére nincs szakértő a csapatban, így akár egy mákosgubát is csinálhatnánk...

Ma sütöttünk egy próba pogácsát is, mert anélkül nincs jó a gulyás. De kicsit fenntartásaink voltak az élesztővel kapcsolatban, ami nem olyan aktív mint otthon... De holnap jobb lesz...

A kressz rejtelmei...

Sikerült szépen lassan lefordítanom, és beleásni magam az itteni kresszkönyvbe (a már említett Road Code-ba). Ma szeretném megmutatni a 2 kedvenc kérdésemet, ami méltán reprezentálja az itteni kressz nehézségét, illetve az otthon sokat vitatott angolszász oktatási rendszert is… Nincsenek felesleges adatok, méterek, milliméterek, gépkocsi karbantartás, fényszórócsere, villamos (na jó az otthon fontos) meg ilyenek. Az egész jogsi szerzés inkább a gyakorlatra helyezi a hangsúlyt… És véleményem szerint sem az adatok bebiflázásától, a válaszok beseggelésétől lesz valaki megbízható, és felelősségteljes sofőr… Szóval nekem tetszik ez a kicsit liberális felfogás. Remélem márciusra sikerül teljesen „megtanulnom” a könyvet, ami nem maga a szabályok miatt nehéz, hanem az idegen szavak, és kifejezések megtanulása, és magabiztos használata miatt.  

Nos akkor jöjjön a két kérdés… :-)

Földrengés...

Ma sajnos nem a megszokott bejegyzéssel jelentkezünk, mert újra rengések rázták Christchurch-ot. Ma egy óra óta a TV-ben is csak ez megy. Hihetetlen felvételekkel összeomlott épületekéről, földcsuszamlásról, repedésekről, rémült és menekülő emberekről… Christchurch-nak volt szinte az egyetlen óvárosa a nagyobb városok közül, amely most majdnem egy az egyben összedőlt. A város nagy részén (kb. 80-90%-án) most nincs áram, víz, gáz és a telefonok nem vagy csak limitáltan működnek. Pl. sms-ben kell segítséget kérni, mert a hívásokat nem bírja a rendszer. Továbbá meg sérültek a víztározók és most javasolta a polgármester, hogy mindenki próroljon a vízzel, mert nincs elég tartalék. Ezen felül nem működött ma az 111 (ez az itteni rendőr/mentő/tűzoltó vonal egyben). Plusz egy csomó ember ragadt az összeroskadt épületekben. Szóval fekete nap volt a mai…

Mi szerencsére nem érzetünk mindebből semmit, de Wellingtonban meg Dunedinben azért lehetett érzékelni a rengéseket…

Nyár, meló, cipő...

Szombaton voltunk grillezni a tanszékvezetőnknél, ahol a vacsi után egy phd poker party-t csaptunk, ahol az asztal valahogy mindig az „olasz” felé dőlt, így el is vitt mindent. Még az a szerencse hogy nem pénzben játszottunk…Szóval nagyon jó kis „rendezvény”volt. Most jelenleg készülünk valami hasonlóra. Mert ha minden igaz akkor most szombati gulyás party lesz itt nálunk, ahol a phd csapat be lesz avatva a magyar konyhafortélyokban… De erről még majd tudósítunk.

Más téma, szerencsére azért elkezdett nyár lenni, így „augusztus” végére. És ahogy a jó idő, úgy jön a sok munka is, mert a motel is tele van, szóval Gigi dolgozik gőzerővel. Én is el vagyok egy kicsit havazva, mert jövő héten kell egy előadást tartanom az egyetemen, hogy eddig mit is csináltam, meg a határidők is jönnek mennek.

De nem is húznám tovább a szót, inkább megosztom egy spontán cipővásárlás nyomait, amelyet itt palmy-ban sikerült lencsevégre kapnom.

Holnap jön Gigi a kresszes kedvenc kérdésével...

"Állat, ezeknek....?!"

Állat, állat és még egy kicsit több állat él itt minden fele…Persze ez a nyüzsgés vele járója a nyárnak. A meleg és pára külön-külön is, de itt kéz a kézben varázsolják otthonossá ezt a helyet az élőlénynek számára. Más szavakkal, itt a tücskök is erősebben húzzák, de nem azért mert erősebbek, hanem mert többen vannak (vagy „kanosabbak”?). Pl. ma is kint voltunk az egyetemi parkerdőben és a tücsökzenétől meg lehet süketülni.

A buja természet következtében kicsiny lakásunkban is élőlények egész tárházát látjuk vendégül a nap minden egyes szakában. A nappali vendégeink gyakran tudatják, hogy itt vannak azzal, hogy körbe-körbe repkednek és mindenre rászállnak. Szóval az itteni legyek is pofátlanok… Most van egyébként a dinnyeszezon, ami a muslicák kedvence szóval abból is tartunk egypárat. A szúnyogok itt is csípnek, de azért sokkal barátságosabbak, mint otthon. A pókokról nem is beszélve, mert itt még normális „mászós” pókkal nem is találkoztam, csak ugrálóssal. Fura egy szerzet az is… És azt hozzá kell tennem, hogy Új-Zélandon nincs mérges pók (skorpió vagy kígyó stb.), ellentétben Ausztráliával, amit azért jó tudni. Jaj és akkor a hangyákat még nem is említettem…

De a legkülönösebb szerzet azért éjszaka jön el, arcát még nem mutatta (már tervezem, hogy éjszaka egyszer meglesem), de már három éjszaka is „keréknyomát” hagyta a konyhai szőnyegünkön (gerjedhet a szőnyegre). Első ránézésre, mintha valami „közepes tengelytávú” csiga farolgatott („drifting”) volna végig a szőnyegünkön. Hogy megfelelően és alaposan interpretálhassuk a helyzetet, feltételeznünk kell egy akkora lyukat házunk valamelyik falán, amekkora elég egy átlagos csiga (persze ha beszélhetünk csigáról) bejutásához… belegondolni is rossz. Azért nyugalom, a lakás jó, csak ehhez a különös építészeti rendszerhez (nevesítve: fára papír vagy gipszkarton) nehéz hozzászokni. Sőt igazából falaink tényleg csak a faleveleket tartják kint…

Mindezek ellenére azért szeretünk itt lakni, bár Gigi éjjelente „félve” jár ki a konyhába a különös settenkedő miatt. De én nyugodt vagyok, mert majd kiderül mi okozza a különös alakzatokat konyhánk egyetlen szőnyegén…

A mordori buli...

A mordori kirándulásuk zenéje nem a Gyűrűk Urából megszokott betétdalok voltak, hanem egy mp3-al csurig megtöltött latin zenei válogatás. Szóval ez a lemez forgott éjjel nappal a kisbuszban, amikor mentünk ide-oda…Nagyon megtetszettek ezek a zenék, de azért mindig egy kicsit olyan érzésem volt (főleg amikor a 10 fős kisbuszban este 12-en nyomorogtunk lefeléjövet a szerpentines úton), mintha valami mexikói drogcsempészek lennénk, akik közelítenek az amerikai szögesdrót határhoz…

Na de egyik legfurcsább élményem az utolsó estén történt, mert sikerült szervezni egy „házibulit” az amcsi/kiwi csapat szállásán. Ők fent laktak a Mt. Ruapehu vulkánon kb. 1600-1700 m magasságban egy nagyon szép síházban (a facebook-os képekből az utolsó onnan készült). Szóval szombat este volt, igyekeztünk felfelé, hogy még elérjük az aznap esti előadást. Majdnem minden este meghívtak valakit, aki tartott egy rövid előadást a kutatási témájáról/munkájáról (ez volt az esti mese). Aznap este a GNS (Institute of Geological and Nuclear Sciences) egyik francia gyökerű kutatója jött hogy belénk ültesse a vulkán monitoring fontosabb fortélyait. Az addig kicsi punnyadt amerikai diákok, úgy 10-11 felé (az előadás után) és egyből elkezdtek szervezkedni és már pattantak le az üvegek fedelei… Ahogy néztem az amerikaiak mottója ez lehetett: „Jobb bent, mint kint”.

Az első húsz perc nagyon jó volt, mert először hangulatos mexikói zene ment, amire Javier önkéntesként ugrott a tömegbe, hogy mindenkinek megtanítsa a salsa első lépéseit (a tanulók között voltam én is). Belegondolva egy amerikai „házibulin” megtanulni éltem első (eredetileg kubai) salsa lépéseit egy mexikóitól, Új-Zéland egyik vulkánjának lejtőjén nem „multi kulti”, akkor semmi. De mint minden jó dolog hamar véget ért, mert megjelentek az önkéntes DJ-k a hifinél és kisvártatva kb. vagy 238 iPOD is előkerült, hogy meglegyen az összes nélkülözhetetlen Rihanna darab, hogy arra mulasson a plebsz. Tovább robogva lassan megjelentek az asztalon táncoló egyedek, először az exibicionisták majd szép fokozatosan, ahogy hatott az alkohol, a kevésbé bátrak... Aztán miután a kiitták az összes 3 literes zacskós bort (szívószállal/slaggal) hamar reccs lett a bulinak… Mi is behuppanva kis buszunkban kanyarogtunk lefelé a Ruapehu lejtőjén…

Ez a rész már nem a bulihoz tartozik, de az egyik kedvenc párbeszédem volt. A szereplők nevek nélkül (mert itt nem a nevek számítanak): az olasz, a magyar és az amerikai. Az olasz és a magyar beszélget az nemzeti ételekről, étkezési szokásokról és kilyukadnak oda, hogy hogy kell kimondani a „jó étvágyat” egymás anyanyelvén…. Majd csatlakozik az amerikai is a beszélgetéshez. Hamar meg is kapta tőlünk a kérdést, hogy és ők mit mondanak. Hebegve, gondolkodva mondja: vagy (1) „Bon Appetite” vagy (2) igazából semmit sem szoktak. Hát nem tudom melyik a jobb…. De egy sanda mosollyal nyugtázta az olasz és a magyar a helyzetet és mindenki elkönyvelt magában valamit…

Gypsy fair weekend

Gyanútlanul sétáltam a munkahelyemre múlthéten pénteken, mikor a parkban valami szokatlan dolgot véltem felfedezni. Először azt hittem, hogy a nemzeti ünnep miatt (Waitangi day) horgonyoztak le itt a lakóautók. (itt Palmyba is van egykét busz, ami lakásfunkciót lát el az út szélén) Ennyivel le is zártam magamban a törénetet… Ám amikor megnéztem a neten, hogy milyen programok lesznek a városba a Waitangi napon, akkor láttam meg, hogy ez nem egy egyszerű lehorgonyozás, hanem kérem szépen: Gypsy fair weekend. Na ekkor úgy döntöttem közelebb megyek, és meg is nézem mi ez…. Hát, nem akartam hinni a szememnek. Furábbnál fura járgányok, mégfurább gazdái igyekezték kiszolgálni a kilátogató családok igényeit… Pl. volt, akinél célbalőni lehetett, a másiknál légvárba ugrálni, a harmadiknál fish&chipset enni, és így tovább (kézzel készített ékszerek, jóslás, egyedi ruhadarabok…) Minden egyes lakókocsi megpróbált valami érdekessel, és izgalmassal előrukkolni. Mint egy kis zsibvásár…

Ja és miköze ennek a cigányokhoz? Hát nem sikerült rájönnöm, mert antropológiailag semmi-de semmi.  Valami olyasmit tudok elképzelni, hogy az ilyen vándorló életmódot folytató, laza, hippy , nem akarok beállni a sorba, élem a saját életem felfogású emberek itt a cigányok. Nem tudom, van e itt ennek bármilyen pejoratív jelentése, de nem hinném, mert nagyon  hangulatos, barátságos kis vásárt teremtettek ide Palmy közepébe….

Akkor beszéljenek a képek....

Túra Mordor-ba (második rész)

Akkor folytatnám a mordori kirándulást. Az első nap csodaszép időben sikerült végig sétálni a „Tongariro crossing” túrát, ami megközelítőleg 20 km (a nap végére úgy éreztem magamat, mind Frodo, azzal a különbséggel, hogy kevésbé volt piszkos és nagy a lábam. Ja és nem volt nálam gyűrű, de beledobtam volna a vulkánba, ha ott lett volna).

Ezen a napon történt az első „harmadik típusú” találkozás az amerikai/kiwi vegyes MSc hallgatókkal. Hát azt kell hogy mondjam róluk az egyhetes tapasztalataim alapján, hogy nem tudnak semmivel sem többet és nem is jobbak stb., mint az otthoni diákok (szóval egypár jó pont csöpp hazánknak). DE, és ez a de sokszor ott van, az egyedüli különbség a csapatszellemben és az elhívatottságban volt. Egyszerűen láttam azt az arcukon, hogy ők (jó nem ők, hanem a szüleik) fizették ki a tandíjat és tanulni jöttek.

Az egész heti feladatuk az volt, hogy kisebb csapatokban rendeződve feltérképezzék a feltárásokat, és ezek alapján szerkesszék meg a környék vulkanológiai veszélyeztetettség térképét (ami nekem is izgalmas feladat volt). Egy ilyen kisebb csapatba kerültem én is, hogy segítsem a munkájukat és ha nem értenek valamit akkor megpróbáljam elmagyarázni nekik… A terület nagyságából és a vulkanológia komplexitásának köszönhetően az egész terepgyakorlat kicsit feszített tempóban zajlott, hogy a minél nagyobb tudás sikerüljön belegyömöszölni a hallgatók fejébe. És azt kell hogy mondjam megérte, mert nagy-nagy előrelépést/fejlődést láttam a MSc diákok tudásában csupán hét leforgása alatt. Ez persze dicséri a szervezést is. Végezetül egypár kép a tanulás helyszínéről, mert az is csodálatos volt (Tongariro crossing). Akinek van lába annak teljes mellszélességgel ajánlom…

Blue Lake (Tongariro vulkán egyik kráter tava)

Apró krater tavak, amelyeknek elképesztően szép színe volt...

Ngauruhoe vulkán

Kigőzőlgés (angol-szász ország lévén ez a terület magán terület volt, de azért egy kicsit "bemásztam")

Red Crater és a Ngauruhoe (leges leghátul pedig a Ruapehu vulkán)

Holnap Gigi mond egy pár szót és mutat egypár képet Palmy egy különös kulturális rendezvényéről…

Túra Mordor-ba (első rész)

Sikerült épségben hazatérnem az egyhetes vulkanológiai kurzusról. Amin annak rendje- módja szerint rakat élménnyel gazdagodtam, amelyeket nem tudok egy szuszra megosztani, ezért kis dózisokban adagolom, képek társaságában.

Rendezvény: Amerikai geológus Msc hallgatók 5 hetes Új-Zélandi terepgyakorlatának egyik hetébe sikerült bekapcsolódni. (Szegénykéknek, mily sanyarú az életük!) Ehhez a terepbejáráshoz és kurzushoz sikerült csatlakoznia egypár PhD hallgatónak Aucklandből, Christchurchből és persze Palmy-ból… És egy kicsit segítettünk is,  a koordinálásban meg a terepi munkában…

Helyszín: A terepgyakorlat helyszíne, amúgy „Mordor”-ban volt (ha nem a Gyűrűk Urából származó néven nevezzük a helyet, akkor a Tongariro Nemzeti Parkban, ami az északi sziget közepén található)

(Az első kép persze egy nagy adag fantáziával tuningolva)

Első benyomások: A nemzetek közötti kulturális különbségek már az első reggelinél jelentkeztek (persze nem egy veszekedés formájában), mert minden összegyűlt nemzetnek megvolt a „saját” reggelije/reggeli szokása annak ellenére, hogy mindenki a közösen vásárolt nagy kupac kajából szemezgetett. Mint például a kiwi valami furcsa zöldség krémet kent a szendvicsére, az amerikai mogyorókrémes-lekváros kenyeret készített, a mexikói avokádóval operált, a német szendvicsébe minden volt („kontinentál”), ami mondanom sem kell, mérnöki pontossággal volt megalkotva, az olasz tömte a nutellát, míg a magyar egyik nap ezt ette a másik nap meg azt, kipróbálva az összes nemzet kombinációját. A társaságban (egypár napra csak) volt még két egy angol, egy luxemburgi és egy bermudai. Az utóbbi története elég érdekes, mert egyik este a mexikoi, az olasz és a magyar azon tanakodott, hogy igazából egyikünk sem tudja, hogy melyik a legmegfelelőbb kifejezés ezen apró országból érkező emberekre. Pl. bermudai az olyan hülyén hangzik, vagy bermuda háromszögi, olyan meg nincs… :-)

Hát ennyi lenne elsőre, holnap jövök újra… addig is egyik kedvencem az „ezek a féktelen kiwik - szabadkategóriában” a következő kép. Amelynek címe: „skiwi”!!!!

Hétköznapi szemezgetések...

Már nagyon adósak vagyunk egy bejegyzéssel, és mivel Gábor valahol a Ruapehu vulkánon túrázik, így én írok ma.

Szóval megvolt a vacsi szombaton Gábor phd társánál (Marco). Jól sikerült, de azért kicsit feszengősek ezek a vacsik (még)- nyílván mert  1-2 hónapja élünk itt,  és az angollal akadnak kisebb problémák. Mert ugyebár a társasági beszélgetésekhez, és sztorizgatásokhoz gyorsan kell reagálni, nem nagyon van időd végiggondolni, mert mire az agyadban kidolgoztad a mondatot, mér rég nem is az a téma! :)  Spontánnak lenni elég nehéz, de azért igyekszünk,  a többiek aranyosak, nincs semmi nyomás meg ilyenek, csak szeretné az ember perfektül nyomni, de hát ahhoz idő kell.

Más… Ma a munkahelyemen megvolt az első intelligens kérdés az egyik kolléganőmtől: „Nálatok van Mcdonalds?” Hát kurva fontos dolog, mondhatom… Erre azt válaszoltam, hogy nálunk is van minden, ugyanúgy mint itt. Csak még mielőtt megkérdezte volna a Coca-Colat… Tea time időben (ez a 2 óra munka után járó szünet) történt, mikor felmerült, hogy mennyire nem ismerik Magyarországot… Mibe kerülne beírni a google-ba, hogy Hungary?( Ja erről jut eszembe, mikor csináltattam a bankkártyámat, az ügyintéző  úgy írta be a gépbe hogy Hungry, már majdnem szóltam neki, de mikor megnézte az útlevelemet, gyorsan kijavította. Jó-jó, messze vagyunk, ezért megbocsátottam neki….)

Gyorsan telik ám  az idő, és megkaptam ez első heti fizetésemet. Sajnos most hétfőtől szerdáig nem kellett mennem, pedig lelkileg már nagyon felkészültem hogy most akkor dolgozok, és gyűjtünk a kocsira.

Azért kihasználtam az időd, mert elkezdtem fordítani a „Road Code”-ot, és meg kell hagyni, elég liberálisak itt a szabályok. Idelinkelem ha valakit esetleg érdekel: http://www.nzta.govt.nz/resources/roadcode/road-code-index.html

Apróságok: van savanyú uborka, és ugyanolyan az íze mint otthon.

Sikerült paprikát is venni, és jól funkcionál, bár nem ad olyan szép színt az ételnek mint otthon. Olyan klasszikus zsírszalonna nincs (kerestünk a bakonyi sertéshusihoz) csak bacon. Amúgy sem vagyunk nagy szalonnásak, ígyhát megleszünk nélküle. Tényleg talán csak a túró rudi pótolhatalan !!!

Még egy kis vásárlás:

Ma láttam  hazafelé menet  a hentesnél darált marhahús kilója 1000forint (7 $) körül volt, azért az még otthon is olcsó! Olyan kommerszebb (de a trappistához képest mérföldekkel ízesebb) sajtok kilója 10-15 $, 750g-os kenyér 2-4 $ között mozog. Szóval ha az ember odafigyel, és jól körülnéz, akár hazai árakon is be tud vásárolni alapvető cikkekből. Ami viszont drága a  zöldség-gyümölcs, pl 1 kiló cseresznye 10$(1550forint), krumpli kilója 3$, hagyma 2$. Az ausztráliai árvíz miatt a paradicsom ára az egekbe szökött.( a híradóban külön riport volt, a paradicsom árának emelkedése) Mikor jöttem decemberbe 2$ volt  most 6$. És be is fejeztem a piacolást, és bevásárolgatást, még mielőtt férfi olvasóink halálra unják magukat.

A következő pojekt: fodrászt keresni, és elmagyarázni neki, hogy mit szeretnék. Remélem nem cseszi el a hajamat… Vagy csak annyira,mint amennyire az elcseszett angolommal magyaráztam el. :) Azt hiszem, lehet hogy inkább nyomatok egy fotót, csak a biztonság kedvéért!

Gábor hétfőn érkezik vissza a terepgyakorlatról, és remélhetőleg fényképes blogbejegyzéssel jelentkezik, ezután az eléggé szövegelősre sikeredett irományom után.