Egy mozgalmas vasárnap...

A mai nap átlagosan indult, délelőtt egy kicsit javítgattam az egyik benyújtott cikkünk kéziratát... majd dél körül Károly és Diana invitálására megnéztem egy samoai stand up comedy duót, akik nagyon jó humort csináltak. Olykor egészen hasonló volt, mint azt pici hazánkban megszoktam. Egyébként a YouTube.com-on van egypár videójuk fent… („Laughing Samoans”)

Aztán itt tartózkodásom egyik legnagyobb, élménye (vagy inkább tapasztalata) ért. Ebéd közben furcsa módon egy pillanat alatt minden valahogy kicsit más lett, aztán hirtelen elkezdett rezegni a föld…egy földrengés volt… majd gyorsan kimentünk a házból, de mire kiértünk elmúlt… és miután nem volt utórengés, így be tudtuk fejezni az ebédet…Délután megnéztem az interneten, hogy két rengés is volt Masterton-ban volt (kb. 60 km-re Palmerston North-tól). Az egyik 3.6-os volt, míg a másik egy kicsit erősebb, mert 5.4-es…

Késő délután még elmentünk a városba megnézni egypár a költözéshez szükséges kelléket, mint például ágy, hűtő, mosógép vagy egyéb háztartási dolgok (igazából minden meg kell itt vennem, mert a távolság miatt semmit sem tudtam otthonról hozni)… Ezek után elmondhatom, hogy ittlétem első tartós fogyasztási cikke ma megvételre került, mégpedig egy hűtő… Tudom kis lépésnek tűnik, de mégis életem első hűtője (amit én is vettem)… :-

Ja és végezetül egy kicsi esti lefekvés előtt tanulság mára kép formájában…A bislama és az angol nyelv közös vonásairól…

Újra Palmerston North-ból...

8 óra út után tegnap visszatértünk Palmerston North-ba… Érdekes módon itt melegebb volt az idő, mint az északabbra lévő Auckland-ban (ezt Európából jőve, egy kicsi furcsa kimondani, de itt így van). Ez tovább fokozódva szombatra, elérkezett az első nyári jellegű nap, kb. 23-24 fokkal... Bár egyébként ezzel itt nagyon vigyázni kell, mert itt nagyon nagy az UV (Auckland-ben is egy kicsit nem figyeltem és már le is égett az arcom)…

Délután meglátogattunk Károly egyik itteni ismerősét, aki szintén magyar…Nemrég (estefelé) sikerült először a nagy rohanásban Gigivel is skype-olnom…Ja és jut eszembe tegnap a facebook-ra töltöttem fel képeket az aucklandi (szakmai)kirándulásról…

(JAJ és ami még az egész blog elejéről kimaradt, hogy magamból kiindulva ez a blog nagy mennyiségben tartalmazhat elgépeléseket, helyesírási hibákat és (remélem csak) kisebb fogalmazási rendellenességeket, ezért kérek Mindenkit, hogy az átolvasás után konzultáljon általános iskolai irodalom és nyelvtanszakos tanárával. Köszönöm!)

Terepen...

Ma megvolt a terepbejárás is, és azt kell, hogy mondjam, vulkanológia szempontból érdekes helyzet elé állhat a város egy esetleges újabb kitörés idején…de ennek nem itt helye…

Ma egész nap kocsiből ki és kocsiba be ugráltunk és felkerestünk számos érdekes helyet a városban, amiről hamarosan teszek fel képeket, mert nagyon szép helyeket kerestünk fel…

(Ma egy kicsi felbújtabb a város mert itt van a U2…Nándi mit szól ehhez?? :-)

Holnap indulunk vissza Palmerston North-ba…és lehet kezdeni a lakás „tuningolást”…

Most bekapcsoltam a tévét estére, és épp az ausztrál X-factor megy, de azt kell, hogy mondjam, hogy nem csak a színpad, vagy a műsor menete, de még a zsűri szövege, arc kifejezése és minden megnyilvánulás UGYAN AZ mint otthon, a különbség csak annyi hogy itt angolul beszélnek…(ez kicsit elgondolkodtató)

GeoNZ 2010...

Tegnap elmaradt a bejegyzés, mert egy kicsit későn értünk haza a vacsorázásból…De ezen a két napon inkább szakmai dolgok zajlottak, mint például a poszter-bemutató vagy egyéb előadások hallgatása és konzultáció. Egyébként ez az egész GeoNZ szinte egy az egyben olyan mint otthon az ISZA (csak ez nem csak diákoknak van szervezve)…Holnap hasonló program várható és csütörtökön még egy egész napos terepbejárás a környéki vulkánjait felkeresve…

És amit még nem említettem, ugyebár Miskolcon 4 évig a hejőcsabai Templom utca „lakosai” voltunk Gigivel, és most pedig az lakásunk a Church street-en lesz….Nem vicces? :-)

Rangitoto-szigete...

Reggel korán kellett kelni, mert indultunk a kikötőben, hogy elérjük a kompot a Rangitoto szigetre. Ahol egy konferencia előtti terepbejáráson vettünk részt. Bár ahogy reggel felkeltünk el is kezdett esni, ami egészen addig tartott amíg kiszálltunk a kompból a szigeten… Ez a sziget kb. 600 éve emelkedett ki a tengerből, egy rövid vulkáni működés következtében, és ezzel a maga 600 évével a legfiatalabb vulkánja az Auckland vulkáni mezőnek…(Amint visszatértünk Palmerston North-ba töltök fel fényképeket a facebookra, mert nagyon sok szép helyen voltunk a kaldéráról a mangrove mocsárrig)

Ma egész sok emberrel ismerkedtem meg röviden összefoglalva (1) Új-Zélandon rengeteg német tanul valamelyik itteni egyetemre, mert ma vagy 4-5 emberrel futottam össze (az az egyik német odajött és kérdezte hogy francia vagyok-e az akcentusom miatt, én meg mondom magyar; J) itt amúgy szintem mindegy hogy magyar, német, spanyol, vagy svéd az ember, európai...(2) az itt is megvan a geológusok geográfusok közötti feszültségek/különbségek; (3) és furcsa módon itt sem kecsegtető a munkapiac egy szakmájában elhelyezkedni vágyó geográfusnak…

Eltelt az első napom Auckland-ban, és ez valóban egy nagyváros tele nyüzsgéssel bár ennek ellenére egy hasonló bárban kötöttünk ki, amint amilyenek százával sorakoznak a Balaton-parton partján…

Már Aucklandból...

Csók Muci, igen én is nagyon várlak már... plusz már a többieknek is "beigértem" (a tegnapi jólsikerült vacsi után) egy hasonló vacsis magyar estét, amint Gigi itt lesz...

Amúgy halihó Auckland!!!! Most még punnyadtabb vagyok mint tegnap, ezért fekszem is lassan. De azért annyit meg kell említeni, hogy a sziget feeling-es öltözködés azért itt is megvan (olyan mint Izlandon) mindenki egy kicsit ki akar lógni a sorból… De ez már csak ilyen, amúgy nagyon szép volt az új-zélandi vidék, ahogyan kisbusszal végig utaztuk…Bár eléggé fáradt voltam hogy 100%-ban élvezzem a dolgot….Ha haza értem Palmy-ba (Palmerston North „beceneve”), töltök fel képeket….

Holnap a 600-éve utoljára működött Rangitoto vulkánt (ami ma egy szigetet képez Auckland mellett) látogatjuk meg egy terepbejárás keretén belül, már nagyon várom...

utolsó nap

Hát csakhogy én is írjak valamit a blogra, hamár a nevem szerepel benne! :) Szóval ez volt az utolsó napom Miskolcon, és holnap költözök haza Csabára. Annyira gyorsan eltelt ez az időszak, mikor még csak beszéltünk erről a kinti lehetőségről, aztán intéztük a vízumot, és most már tényleg valós ez az egész! Jó volt ez a 6 év itt Miskolcon, őszintén megszerettem ezt a várost, minden "bájával" együtt! Szerettem itt egyetemista lenni, és hát ilyen jó kis munkahelyet....
Szóval én december 28-án indulok, és rettenetesen várom már.

Albi + vacsi = Auckland

Már elég későn van itt (így biztos sok elgépelés lesz ezért előre is bocsánat), de azért írok egypár sort…Reggel sikerült az albérletet egy kicsi matekozgatás után (hogy mikor mennyit kell fizetni és milyen frekvenciával), de lefoglalni. Ez itt egy kicsi máshogyan megy mind otthon (pl. az avason :-), mert itt nincs „mutyi”. Itt ez egy elég körülményesnek látszó dolog, mert bemegyek az irodába hogy tetszik ez meg ez a ház amit a neten láttam, utána megnézünk a lakást a „property manager”-rel. Majd kitöltök egy lapot és csak aztán elbírálják el (ja meg az útlevél-kontroll után), hogy beköltözhetek-e. Érdekesség: van a lapon olyan pont is, hogy az előző bérlő ajánlása! Ha minden oké és nem hánytam le az előző albim falát vagy nem égettem fel akkor rábólintanak a költözésre és végre fizethet az ember… A fizetés itt teljesen on-line történik, így tényleg nem lehet feketézni, milyen egyszerű is…

Végezetül, ezt a procedurát átugorva, ma már sikerült kifizetnem bond-ot (kaució; kb. 4 heti lakbér) és 2 hete előre (itt ez a bevett szokás; ami egyik azért nem olyan kevés). Valószínűleg szimpatikusak voltunk, mert kitöltöttük a lapot, és mondta az egyik hölgy, hogy akkor majd csörgünk ha megkapom az albit, de mire kisétáltunk a kocsiig és már futott is utánunk, hogy akkor a miénk lehet… Szóval így lett meg az első albérletünk (140 dollárért), ami nagyon olcsónak számit itt Palmerston North-ban.

Ezek után a sikerült a bankban is megcsinálni egypár dolgot, mert már elkészült a kártyám (az itteni angolszász bankrendszer elég bonyolult az otthoni megszokotthoz képest, de majd megtanulom). Pl. automatikusan van minden számla mellé egy megtakarítási számla is („on-line”), ahova mindig ha van megtakaritásom akkor utalhatok és ott kamatozik kb. 4%-t ami nem rossz, de ha kell rőla pénz akkor ki is vehet havonta egyszer díjmentesen. Vagy ha fizetek akkor nekem kell eldöntenem hogy mivel teszem és azt külön be kell nyomnom a pötyögön…

Délután az irodai munka után, ma este az itteni phd-s diákokkal vacsoráztam… Elég színes volt a társaság, mivel az asztalnál hatan ültünk 6 különböző nemzetiséggel (kínai, kolumbiai, német, svájci/olasz és én), ja és holnap találkozom a velem együtt kezdő mexikoi sráccal…szóval kész is a „multikulti”…

Jaj és már nagyon izgatott vagyok, mert holnap (illetve már ma) indulunk Auckland-ba...

Egy NZ-i csütörtök…

Ma is egy mozgalmas nap volt, bár egy kicsit máshogy alakult, mint a tegnapi. Tegnap jól hangzó és mellette jó is kinéző albit tekintettük meg az ingatlanos ügynökkel. Bár a ház kívülről jól nézett ki, meg az udvar is nagyon szép volt, de belülről egy kicsit le volt pukkanva. Illetve ezen felül, kettőnknek óriási lett volna, mert itt az otthoniaktól eltérő módon, a nappalit nem számolják a szobák közé. És így kétszobás lakás hirtelen 3 szobás lesz az óriási nappali miatt…Szóval ezt a lehetőséget hanyagoltuk….

De az ügynök ajánlott egy egyszobás lakást (pont ott ahol már egy lakást megnéztünk, bár akkor nem tűnt olyan jónak a környék), de most alaposabban szemügyre véve egész jó volt ez a hely…Azért egy kicsi újítás ráférne. Alapvetően egy kétemeletes ház első szintje, sok napsütéssel. A közelben rengeteg nagyon bolt van, étterem, posta és még sok minden más…Ja és egy nagy előny, hogy olcsó…

Ma már sikerült az irodában internethez is jutnom, meg egypár dolog „beköltöztetésével” hivatalba léptem az egyetemen. Sikerült a konferencia posztert is megfelelő állapotba hozni és elküldeni a nyomtatós részleghez (mindezt on-line!)…

Általánosságban az itteni árakról elmondható, hogy sok minden olcsóbb, pl. a tengeri kagylók, halak vagy a garnéla rák (pl. kagyló kb. 400-500 HUF/kg), nagyon jó áron vannak a sonkák/húsok, más egyéb élelmiszer. Olcsó például étteremben enni, mert kb. 10-12 dollárból (1 NZD = 150 HUF) jól lehet lakni, de egy Meki menü is csak 7 dollár. Ami viszont drága az a telekommunikáció, mivel a mobilos hívás 0.5-0.8 dollár percenként, vagy a net, mert telefon nélkül nem lehet (ez kb. 40 NZD) és erre még plusz 50 NZD egy hónapban a díj (és ezért kap az ember egy 10 Gigabyte-os csomagot). Hát ez azért nem olyan, mint otthon…

...

A mai nap egy kicsit már nyugodtabb volt, bár elég sok szakmai dolgot kellett fixálni, mert szombaton megyünk Aucklandban egy konferenciára…

Ezen felül sikerült egy (kívülről) nagyon szimpatikus házat találni, ami megfelelő lehet kettőnknek, bár bútorozatlan, mint az itteni kiadó lakások döntő többsége, de majd elleszünk és beszerzünk mindent szép fokozatosan…

(illetve végezetül a Facebook-ra tettem fel képeket a Hong Kong-i megállóról…)

Az első egyetemi nap...

Ma bejutottam az egyetemre, első nekifutásra, meglepő módon, de a Massey Egyetem nagyon hasonlít Miskolcira. Nagyon hasonlóan zöld, parkos közegben (csak más növényzettel), campus-szerűen elhelyezkedő egyetemről van szó, hasonló, kocka épületekkel stb. (de majd készítek egypár fotó majd a közeljövőben és feltöltöm)

Bár ami érdekes, hogy a Massey egyetemen nagyon erősen favorizálják a mezőgazdasági tudományágakat és ezért a tanszék mellett van is egy állatklinika, ahonnan ma reggel beértünkkor vitték ki a betegeskedő lovakat sétálni. Az úton átkelve a lovak is a zebrát használták, bár az egyik félt tőle…:-)

Plusz ma Károly segítségével az első adminisztratív dolgok is elindultak (pl. diákigazolvány igénylés, bankkártya igénylés), illetve az albérlet keresés is...bár ez utóbbi kicsit nehezebb, mint gondoltam, mert ami olcsó az olyan is, ezért valami jó megoldást ki kell majd találni...

Érkezés NZ-ra

Este pedig indultam tovább a repülőtérre, hogy elérjem az aucklandi járatot…

Hát sikerült is elérni, olyannyira, hogy már Auckland-en át megérkeztem Wellington-ba, bár volt egy kicsi kavarodás a járatokkal, mert nem egyezett a jegyemen és a boarding card-on a járatszám…De ezzel végül nem lett semm komoly fennakadás, mivel a belföldi járátona  pilota a beszálláskor közölte, hogy a szokásos bla-bla-bla szöveget nem mondja el, illetve menet követben a légiutaskisárők is néha benéztek a pilótához, teljesen úgy érzetem magam, mintha a Kővágóörs Mindenszentkálla buszon ültem volna... :-)

Wellington-ban találkoztam Károllyal és már jöttünk is autóval Palmerston North-ba...

Hong Kong-ban....

Visszatérve egy kicsit Hong Kongra…A város maga csodás, hihetetlen mennyiségű felhőkarcolóval soha szűnni nem akaró mozgással és élettel. A helyi lakosok, nagyon kedvesek voltak, és mindenki jó beszél angolul és szinte minden kétnyelvű a gyarmati örökség hatásaként. Bár a szállásom megtalálása nehézkes volt, mivel mindenfelé villódzó neon tengerben egy „manuális” kivilágitás mentes táblára ki figyel… Bár az utcán ahogy keresgéltem a szállást számos indiai és arab leszóllított, hogy „hostel-hostel”. És amint megvolt a ház már csak a D liftettet kellett megtalálni és a 7 emeletet. Persze egyből odaszegődött mellém egy ilyen önképzett „szállás-manager” (Dávid hasonlóan, mint Marokkóban),hogy tud jó hostelt, erre én közöltem vele, hogy van foglalásom, köszönöm nem, erre ő adom akkor olcsóbban…J (elég nehéz volt lerázni, de sikerült és megtaláltam a foglalásomat)

Röviden leírva a hostel környékét szinte mintha Marokkóban lettem volna egy szukban (tisztaság szempontjából), és ez keverve egy kínai piaccal és egy szobányi indiai menekülttel a debreceni menekülttáborból.

Este még kisétáltam a Viktoria öböl partjára, hogy 20 órakor megnézzem a felhőkarcolók tetejéről világító „lézershow-t”, a „Symphony of Light”-ot és készítsek egypár éjszakai fotót. (majd töltök fel a honlapomra egypárat…:link: kereszturi.zzl.org)

Másnap „felmásztam” kisvasúttal a város fölé emelkedő csúcsra, ahol egy „kilátóból” (inkább egy pláza tetőterasza, jaj és ez még kimaradt, hogy itt Hong Kong-ban minden aluljáró egyben pláza is, tele menő ékszeres vagy ruha boltokkal). Illetve délután pedig felvonóval (Ngong Ping 360) meglátogattam a Tian Tan buddha szobrát (Lantau szigetén).

Útban Hong Kong felé...

Tegnap sima átszállás után már repültem is tovább Hong Kong felé, a gép este szállt fel, de egész éjszaka repült, de másnap 17-re érkezett meg...Nagyon fájdalomentesen és kényelmesen kipihenten érkeztem, amihez az is hozzájárult, hogy a Taklamakan sivatag feletti napfelkeltében repültünk...

Lezárult a börönd és indulunk a reptérre...