Visszatérve egy kicsit Hong Kongra…A város maga csodás, hihetetlen mennyiségű felhőkarcolóval soha szűnni nem akaró mozgással és élettel. A helyi lakosok, nagyon kedvesek voltak, és mindenki jó beszél angolul és szinte minden kétnyelvű a gyarmati örökség hatásaként. Bár a szállásom megtalálása nehézkes volt, mivel mindenfelé villódzó neon tengerben egy „manuális” kivilágitás mentes táblára ki figyel… Bár az utcán ahogy keresgéltem a szállást számos indiai és arab leszóllított, hogy „hostel-hostel”. És amint megvolt a ház már csak a D liftettet kellett megtalálni és a 7 emeletet. Persze egyből odaszegődött mellém egy ilyen önképzett „szállás-manager” (Dávid hasonlóan, mint Marokkóban),hogy tud jó hostelt, erre én közöltem vele, hogy van foglalásom, köszönöm nem, erre ő adom akkor olcsóbban…J (elég nehéz volt lerázni, de sikerült és megtaláltam a foglalásomat)
Röviden leírva a hostel környékét szinte mintha Marokkóban lettem volna egy szukban (tisztaság szempontjából), és ez keverve egy kínai piaccal és egy szobányi indiai menekülttel a debreceni menekülttáborból.
Este még kisétáltam a Viktoria öböl partjára, hogy 20 órakor megnézzem a felhőkarcolók tetejéről világító „lézershow-t”, a „Symphony of Light”-ot és készítsek egypár éjszakai fotót. (majd töltök fel a honlapomra egypárat…:link: kereszturi.zzl.org)
Másnap „felmásztam” kisvasúttal a város fölé emelkedő csúcsra, ahol egy „kilátóból” (inkább egy pláza tetőterasza, jaj és ez még kimaradt, hogy itt Hong Kong-ban minden aluljáró egyben pláza is, tele menő ékszeres vagy ruha boltokkal). Illetve délután pedig felvonóval (Ngong Ping 360) meglátogattam a Tian Tan buddha szobrát (Lantau szigetén).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése