Az első napjaim

Nem gondoltam volna, hogy a világ másik felén egyenlőre ez a legnagyobb problémám (és hát ettől nagyobb igazán sose legyen), de muszáj bemutatnom a mosógépünket. Remélhetőleg mindenki emlékszik a nagymama klasszikus Hajdu forgótárcsás mosógépére?! Na itt ennek egy hangyányit továbbfejlesztett változata az elterjedt (persze lehet kapni elöltöltőset, de az sokkal drágább mint otthon)  ami annyival tud többet hogy öblít, és centrizik, de ugyanúgy csak lögyböl, és lögyböl, és kinyújt, bolyhosít minden ruhaneműt…  Egyik  kedvenc felsőcském egy fincsi mosás után hát olyan lett mint a takony, mondanom se kell. És még ami furcsa, hogy itt nincsenek hőfokok (van normal, cold, warm, és hot program), amivel csak annyi a probléma hogy a használati utasításban sincs benne hogy a warm/hot milyen meleget takar. Szóval csak imádkozni lehet hogy maradjon valami ruha, miután elindítottad a programot

Ma nyakunkba vesszük a város mosózsákért, mert ha így haladok a gatyánk rámegy  az új ruhák vásárlására, vagy mindent kézzel kell mosnom ami 2 dollárnál drágább… A másik remek hírem, hogy sikerült potom 15 dollárért (kemény 2250 HUF) 2 pár nyári cipőcskét venni, mert itt tényleg nyár van…

És hát mondanom se kell, hogy itt az élelmiszerboltokba  milyen választék van mindenből, és mind viszonylag olcsón. [pl. otthon egy üveg 500ml Bertolli olívaolaj olyan 1000-1200 HUF, itt 1 liter került 9 dollárba (kb 1350huf), de ezer millió olyan dolog van, ami otthon azért luxusnak számít, itt meg abszolút megfizethető.] Szóval belevetettem magam a főzésbe is, és mivel Gábortól karácsonyra kaptam muffinsütő formát, így szerintem a mai vasárnap délutáni finomságunk valami muffin lesz….

És hát, ami végül is a legfontosabb, hogy belevetettem magam az álláskeresésbe is, annyi már biztos, hogy lehetőség sokkal több van, mint Miskolcon. Már csak az a kérdés milyen gyorsan vesznek fel…