A tegnapi bejegyzésemből ki is felejtettem, eme jelentős kis eseményt, mégpedig azt, hogy egy hete szombaton tartottunk itthon egy kis téli melegedést szolgáló pizza-partit. Még pár hónapja Gábor fejéből pattant ki az az ötlet, hogy mi lenne ha, csapnánk egy multi-kulti pizzapartit. Mi adjuk a (természetesen frissen gyúrt) tésztát, a feltétet pedig hozná mindenki, de nem ám sonkát meg sajtot, hanem valami jellegzeteset. Így született mexikói, kínai, kolumbiai, német, svájci, és magyar pizza. (fotók sajnos nincsenek), de mindenki elhiheti hogy nagyon guszták, és különlegesek lettek. A mexikói mangós csirkés, vagy a kínai nemtudom milyen húsos, a kolumbiai extrazöldéseg, és magyarosnak pedig pároltkáposztás*1 kolbászos*2 telfölös*3, egy kis Jagermaisterrel leöblítve… :)
*1 A köménymag beszerzése nem volt zökkenőmentes, mivel hiánycikk errefelé, de nem adtuk fel egykönnyen, és mikor már az otthonról való postázás is felmerült, egyszer csak váratlanul rábukkantunk az egyik üzletben.
*2 kolbásznak jóindultattal sem nevezhető, szalámiszerű, fűszeres húsipari termék, de a vendégeinknek nem sok összehasonlítási alapjuk volt
*3 a telföl errefele iszonyatosan jó minőségű,sűrű, krémes, zsíros. Majdnem mascarpone állagú
És hát majd elfelejtem, illetve jut eszembe az imént leírt mascarpone szóról: a desszert, ami a pizzához - maradva az olasz vonalon- stílusosan illő tiramisu volt. Kicsit paráztunk, hogy a nyers tojástól (ami a desszerthez kellett) lefososodik a táraság egy fincsi kis szalmonella kíséretében, de eddig még senki nem jelentett beteget. :)
Gábor lassan hazaér Szingapúrból, és akkor megint lesz szép képes beszámoló, mert tudjuk hogy azokat jobban szeretik a kedves olvasók! :)
