Rögbi győzelem

Óh, és hát a lényeget  majd elfelejtettük közzétenni. Az All-Blacks vagyis az új-zélandi rögbi válogatott megnyerte a világbajnokságot. Volt öröm és "bódogság"... :)

Ha esetleg valakit érdekel az új-zélandi himnusz, íme:  http://www.youtube.com/watch?v=mhCgcZ0efAA (hivatalosan is kétnyelvű: maori-angol). De ami jobb a himnusznál az a hátborzongató haka (maori harci tánc). A haka-t minden egyes meccs előtt eljárják hogy ráijesszenek az ellenfélre. (link: http://www.youtube.com/watch?v=kjVqZkDZrgg

Faragott haka-zo maori

Lelkes szurkolók

Piri Weepu ez egyik (kedvenc) rögbijátékos(-om)

És persze, hogy a nyelv lógatás a közös a 3 képben...  A vb alatt tényleg megéreztük hogy ez a játék itt több mint sport, ezek a fiúk itt az istenek, és ez a játék egyet jelent a nemzettel. Igazán jó élmény volt, ezt végigélni, követni, izgulni, szurkolni. Főleg az utolsó meccsen kellett szorítani mert a franciák majd nem megfogták a helyi srácokat

Marae-ba jártunk...

Aztán hadd folytassam az elmélkedést, egy kis élménybeszámoló bejegyzéssel. Volt szerencsénk az egyetem berkein belül részt venni egy ilyen, hogy is mondjam, „bevezetés a maori kultúrába” című kis kurzuson.

Új-Zéland őslakosai a maorik (mielőtt az angolok ideértek, és sikeresen bedarálták az összeset). Szóval a maorik a pacifikus  népcsoporthoz tartoznak. Rendkívül színes kultúrával, és főleg monda világgal rendelkeznek. Illenék egy komolyabb kis történelmi áttekintést adnom, de a wikipédia összegyűjtötte már helyettem, ezért hadd linkeljem ide: http://hu.wikipedia.org/wiki/Maorik

Sajnos jelenleg a maorik élet színvonala, egészségügyi állapota, iskolai végzettsége, szociális helyzete a legrosszabb itt Új-Zélandon. Magas természetes szaporodás, szegénység... Tudom, nem szabad hasonlítgatni, de ha mégis kell körülbelül olyan, mint otthon a romák helyzete. Csak itt (mármint Új-Zélandon) semmi nincs ingyen. Vizit díj, tandíj, mentőhívási díj... stb... Van szociális háló, nem hagy az állam éhen halni senkit, de nehéz a helyzetük az biztos.

Na jól el kalandoztam, vissza a kirándulásunkhoz. Szóval ezen a kurzuson ellátogattunk egypár, a maori monda/legenda világuk szerinti, szent helyekre és az éjszakát egy marae-ban (maori közösségi ház) töltöttük. Tényleg az a két nap arra volt elég hogy megkapjuk az első benyomást, az első kis impulzust a maori kultúráról, és kicsit levetkőzzük az előítéleteinket....  (mert amit az ember az utcán lát... néha óhatatlanul ítélkezik)

Na és akkor beszéljenek a képek helyettem. 

Rotokura-tó (a tó maga testesíti meg az összeköttetést a "Földanyával")

Új-Zéland jelképe a páfrány. Itt éppen nyiladozik egy újabb levél.

A marae ("maráj") Ohukane-ban testesíti meg közösség (iwi = törzs) lelkét, mert minden egyes döntést itt hoznak meg.

A Ruapehu vulkán a marae udvaráról

A marae belülről (faragványok )

Faragvány (a nyelvnyújtogatás része a harci táncnak a haka-nak )

Marae bejárata kívülről

Ruapehu vulkán

Ngauruhoe vulkán

Egy év

Ma egy éve, hogy Gábor megérkezett Új-Zélandra, és 1 éve 3 napja írta az első blogbejegyzést, miszerint zárul a bőröndje, és indul a reptérre. 1 év... Mikor belegondolok, beleborzongok is egyben. Hihetetlen gyorsasággal elrepült (nekem még van 1,5 hónapom az 1 éves fordulómhoz). Annyi minden történt. Annyi minden változáson mentünk keresztül. Minden értelemben. Feszegeti az ember a határait, a tűrőképességét. A nehézségek, a mindennapos küzdelmek. Szerintem sokat változtunk...  

Bár aki külföldön él, annak ez nem újdonság. Ezekre a dolgokra nem lehet könyvből ,vagy az internetről felkészülni. Egyetlen egy konkrét esetet sem tudnék mondani, úgy az egész mindenestől.

Gábor épp tegnap tett bizonyosságot arról, hogy alkalmas a Phd folytatására. Ez amolyan beszámoló jellegű megmérettetés volt egy bizottság előtt. És hát mondanom sem kell, alkalmas.

Én megtanultam milyen alázattal dolgozni, elvégezni a piszkos munkát, kemény év volt, de remélem lassan átnyergelhetek valami komolyabb szellemi munkát igénylő pozícióba. De nem bánom/nem bántam meg egyáltalán. Soha máskor nem tudnám micsoda munka az amit egy szállodai személyzet művel. Értékeled a tisztaságot, és az embereket is akik ezt odavarázsolják neked.

Új nézőpontok, aspektusok. Mikor kezded jobban értékelni a hazádat. Mikor otthon vagy hajlamos vagy szidni.... De nem meglátni az értéket. Mióta kint vagyunk, másképp viszonyulunk a dolgokhoz. Persze látjuk a negatív folyamatokat is, de azt is, amit eddig otthonról nem.

A sokszínűség ami itt körülvesz bennünket elképesztő. Sok-sok náció, különböző kultúrák. Ezt otthon nehezen tapasztalhattuk volna meg. Soha ennyiféle nemzetiséggel nem akadtunk volna össze. De ez így szép, így színes.

Ami pótolhatatlan  az a család és a  barátok. Nehéz, nagyon is. De hála a telekommunikációnak könnyebb az életünk. Persze álszent lenne azt mondani hogy egy skype pótolhat egy együtt töltött vasárnapi ebédet, vagy egy borozgatást a barátokkal, nem egyáltalán nem.... De jobb híján, ez van.

Aztán mi van még? Elég az elmélkedésből... Csak annyi hogy 2012 júniusától-szeptemberéig mindenki tegye magát szabaddá, mert ebben az intervallumban bármikor hazaugorhatunk meginni egy pohár bort vagy elfogyasztani egy vasárnapi ebédet. Ja és megenni egy karton piros pöttyös túró rudit, ami nevetségesen hangzik, de így van... :)

Innen üdvözöljük minden lelkes és kitartó olvasóinkat. Az írások gyakorisága csökkenni fog, (ahogy eddig is tapasztalhattátok) de nem hagyjuk abba.

Gigi és Gábor