Laosz, es ezennel vege....

Mostmar nagyon idoszeru lenne kozel fel evvel a visszaerkezesunk utan befejezni az utibeszamolonkat. Lassan felejtodnek es kopnak az elmenyek, ugyhogy papirra kell vetnem oket minel hamarabb.

Szoval Vietnamnal hagytam abba a legutobb. Innen Laosznak vettuk az iranyt, egy kis eszak-thaifoldi kiterovel. Ugyanis Laosz elegge elzart, es korlatoltak a utazasi lehetosegek. Igy hosszas tervezes utan a legjobb megoldasnak tunt Ho Chi Minh varosbol elrepulni Chiang Mai-ba, majd onnan busszal megkozeliteni a Thai-Laosz hatart, ahol hajora szallva ket napos ringatozas utan erkezik meg az ember Luang Prabang-ba.

Huay Xao-ba szalltunk hajora. Ejszakara pedig Pakbeng-ben kotottunk ki.

Chiang Mai thaifold eszaki reszenek kozpontja, UNESCO-s belvarosa a rengeteg regi buddhista templomjairol hires, szam szerint tobb mint 300 van beloluk. A legoregebbek 600-700 evesek, ugyanis a varost 1297-ben alapitottak. Kulonlonlegesseguk ezeknek a templomoknak, hogy fabol epultek, es kulonleges faragasok diszitik oket. A nap vegere templom-tuladagolasban szenvedtunk.

Miutan “kitemplomoztuk” magunkat, masnap egy kisebb Chinag Rai-i megallotol eltekintve, szinte egyenesen vezetett az ut minket a thai hatarfaluba Chiang Khong-ba, .

Soha nem lattam ennyire furcsa epitmenyt. Ez a Chiang Rai-ban levo Wat Rong Khun.
http://en.wikipedia.org/wiki/Wat_Rong_Khun

Hiszitek vagy nem, ez a wc epulete.

Chiang Kong-ba epp naplementere erkeztunk meg, ahol szallasunk teraszarol figyeltuk a gyonyoru naplementet a Mekong folyon, egypar Chang sor tarsasagaban...

Itt a kicsit bolond, de irto segitokesz amerikai szallasadonktol erdeklodtunk a hataratlepes mivoltarol. Mert rengeteg mindent lehetett olvasni, igy biztunk abban hogy azert O tisztaban van a dolgokkal. Mint utolag kiderult nem igazan, de ez mar nem is szamit. Ugyanis azzal jott, hogy csak egyetlenegy hajotarsasag van amivel el lehet jutni Luang Prabang-ba. Persze hittunk neki, igy nala le is foglaltunk mindent. Kicsit ra is fizettunk a dolgokra, de nem olyan egetveroen, es vegulis azt kaptuk amire “befizettunk”. Masnap reggel jott ertunk a tuktuk hogy elvigyen a kicsit messzebb fekvo uj hatarhidhoz. Ott szepen kileptunk Thaifoldrol, ahol buszok szallitjak a hataratkeloket a laoszi oldalra.  Ott egy kis papirmunka, (“visa on arrival”), es nem keves dollar befizetese utan megkaptuk a szep turistavizumot az utlevelelbe.

Miutan beleptunk Laoszba, korubelul 100 hatizsakos turistaval vartuk a buszt, ami eljuttatott bennunket a huay xai-i falucska hajokikotojebe, ahol nemi varakozas utan felszalhattunk a lelekvesztokre. Mert hajonak nemi joindulattal sem nevezheto vizen uszo “jargannyal” tettuk meg ezt a ket napos utat.

A hajok ulesei regi autosulesek voltak, korubelul ketszer annyi embert zsufoltak fel mint az ulohelyek szama. Ah, es mentomelleny, minek is az! Nyilvan amikor az ember Azsiaba utazik semmin sem szabadna meglepodnie, de azert mindig sikerul az elkepezeleseinket felulmulni. Alapvetoen csendes volt a folyo, de leven hogy meg a felso szakaszan hajokaztunk, azert akadtak zubogok, es sodrasok, amikor az eletemert imadkoztam… 

Laoszi oldalon vartuk a buszt.

Igen, csak egy hajo indul... muhaha

Autosulesek

Imadkozom... 

Ket imadkozas kozott pedig figyeltuk a tajat, a falvakat a domboldalakon, a helyieket ahogy halasznak, a bivalyokat a parton, ugy mindent. Nagyon szep volt, bar ket nap azert hosszu ido, be kell vallani.

Meghoztuk az arut az egyik kicsi faluba...

Ugyanitt a helyi lanyok mustraljak az erkezo fiukat... :D

Hihetettlen apro falvak a semmi kozepen (nincs se viz, se villany, se mobil terero se internet, csak a Mekong)

Kupkarsztok a hatterben

Amugy ezek a hajok amolyan csaladi vallalkozasokkent futnak. Gyakorlatilag a hajon el az egesz famila, ezekbol az utakbol tartjak fent magukat.

A ket napos ringatozas (illetve dizelmotor rezges) utan megegerkeztunk verge Luang Prabang-ba. Itt meg annyit gyorsan megjegyzek hogy nem a hajon tolottuk az ejszakat, hanem este kikotottunk Pak Beng-be, es masnap reggel indultunk tovabb.

Termeszetesen nem lennenk Azsiaba (foleg a szegeny Laoszban), ahol siman megtortenhet az alabbi eset. Luang Prabang egy gyonyoru fekvesu varos, ha oda megerkezel hajoval eleg egyertelmu hogy “hoppa itt is vagyunk”. Na de minket (jobban mondva az egesz hajot) kepzeljetek el, kidobtak a “kanyar elott”, az Isten hata mogott. Es azt is kepzeljetek el, hogy csodak csodajara vagy 20 tuktukos vart mar minket, hogy persze jo penzert cserebe bevigyenek bennunket a kb. 10 km-re fekvo varosba. Mi ez ha nem szervezett bunozes? Tudjak jol, hogy 10 kilos hatizsakkal senki nem fog nekivagni az utnak. Ja, ez a kb. 100 fos szallitmany minden nap erkezik. Jo uzlet... Elegge frusztralt a dolog, Laosz leszerepelt ugyan egy pillanatra, de ezekbol nem szabad kovetkeztetest levonni az egesz orszagra, es mintmar ezerszer mondtam Azsiaban semmin sem szabad meglepodni…

Na itt dobtak ki minket. Nem akartunk hinni a szemunknek.

Laosz, miert eppen Laosz, jogosan vetodhet fel Bennetek a kerdes!? Az indok egyszeru. Ugy voltunk vele ha most nem jovunk el, nagyon kicsi az eselye hogy valaha eljutunk ide. Nagy dilemma volt az is, hogy a deli vagy az eszaki reszet jarjuk be. Idohiany miatt az egesz orszag nem fert bele. Aztan annyi szepet es jot olvastunk Luang Prabanag-rol, hogy egyertelmu volt hogy a eszaki reszere jovunk az orszagnak. Amugy is alfoldet lattunk eleget, johet egy kis hegyvidek. Laoszrol diohelyban annyit erdemes megemliteni, hogy talan meg Kambodzsanal is szegenyebb, irto fejletlen, es elmaradott, hogy a tortenelem nem volt tul kegyes hozza, a vietnami haboru alatt kapott “egy kis szonyegbombazast” az amerikaiaktol (http://lao-foundation.org/learn-about-laos/unexploded-ordnance-landmines/), francia gyarmat volt, es most kommunizmus az allamforma. Egy szo mint szaz, ma halmozottan hatranyos helyzetu orszag. Ha esetleg bovebben erdekel Laosz tortenelme, katt ide: http://hu.wikipedia.org/wiki/Laosz

Luang Prabang a laoszi birodalom elso, tortenelmi fovarosa, a hagyomanyos laoszi kultura es a buddhizmus kozpontja. 1975-ig a kiralyi csalad is itt elt. Belvarosa UNESCO vedelem alatt all. Tortenelmerol bovebben (angolul) itt: http://whc.unesco.org/en/list/479, magyarul itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Luangprabang

(Nem tudom, hogy en vagyok ennyire bena, es nem keresem jo helyen a dolgokat, de magyarul sokszor alig van szepen osszeszedett tortenelmi osszefoglalo, informacio ezkerol a helyekrol. Leszamitva nemi hianyos Wikipedia lapot, es masok blogjait. Igy nezzetek el nekem a sok angol nyelvu linkeket.)

Luang Prabang alapjan megitelni az egesz orszagot korubelul olyan mintha odahaza ezt Szentedre alapjan tennenk meg. Nem realis. Amolyan tul szep, hogy igaz legyen. Szepen felujitott hazak, egyseges homlokzat, tisztasag, es egymast erik a dragabbnal dragabb ettermek. Es most nem Szentedrerol beszelek hanem Luang Prabangrol…. Azert sikerult a videket is felfedezni, meghat a ketnapos hajokazas alatt lattunk igazi elszigetelt hegyvideki falvakat, amik az igazi Laosz reszei, nem kirakat UNESCO-s belvaros.

Na vajon rajottok miert toltottem fel ezt a kepet?

KFC drive-thru laoszi modra :)

A varostol nem messze fekszik a gyonyoru Kuang Si vizeses, aminek olyan kek a szine mintha a meseben lenne, vagy mintha Plitvice-ben. :) Persze az ilyen helyeken mindig feldusulnak a turistak, ezen meglepodni meg az elszigetelt es elmaradott Laoszban sem szabad.

Es azt hiszem melto modon zartuk le utunkat. Azt mar a kirandulas elejen kikotottuk hogy elefantshowt, cirkusz jellegu rendezvenyt elvbol nem latogatunk meg. Ott az allatok szornyu korulmenyek kozott vannak tartva, nem etikus az ilyet tamogatni. Ugyhogy senki se tegye, ha erre jar. (nem csak Laoszban, hanem Thaifoldon, Kambodzsaba sem).

Idovel kopnak az elvek, igy mi is belebotlottunk egy hirdetotblaba Luang Prabang-ban, amely az “Elephant Village” ( http://www.elephantvillage-laos.com) nevet viselte. Kisebb ongyozkodes utan, erot veve, bementunk korbenezni, es megkerdezni hogy mi ez? Bemenve lattuk, hogy ez egy olyan ceg ahol a kegyetlen tartas alol (foleg a faiparban hasznaljak oket, teherhordasra) mentik meg az elefantokat. Miutan megmentik rehabilitaljak, es tisztesseges korulmenyek kozott tartjak oket. Par turistat megsetaltalni nekik smafu… A belpojeggyeddel pedig tamogatod a munkajukat. Hm, hm, ez mar egy olyan dolog amihez az ember szivesen hozzajarul. Tanacskoztunk, visszamentunk a szallasra, meggoogliztuk hogy igaz-e a dolog, es nagyon ugy tunt komoly munkat vegeznek itt. Igy visszamentunk es befizettunk egy egynapos elefantolasra, dzsungelturara. Szuperjo elmeny volt, es radasul jo erzessel tolti el az embert tudvan hogy segitett is. Remeljuk tenyleg oda is megy a penz ahova mondjak, bar Azsia nem szabad meglepodni semmin sem.

Tiszta cirkusz!!

Nemreg szuletett kicsi elefantjuk...

Delutani furdes szabadon...

Ezutan pedig elfogyasztottuk a bucsu vacsorankat gyonyoru kilatassal a Mekong folyora, naplementeben. Azt hiszem tobbet nem is kivanhatnek!

Masnap repultunk Szingapurba (chiang mai-i atszallassal), ahol eltoltottunk meg egy napot Katival. Kati meg egy extra napot egyedul. Nekunk jonni kellett vissza, Gabornak lejart a szabija. Mivel Szingapurban jartunk mar korabban most ezuttal kihagynam ebbol az utinaplobol. Remelem nem banjtok. :)

Es, el sem hiszem, de ezzel  utunk vegehez erkeztunk. Most nem mennek bele bolcselkedo gondolatokba. Nehez lenne frappansan osszefoglalni ezt a szenzacios 5 hetet. Szerintem a kepek, es a bejegyzesek magukert beszelnek. Osszefoglalokeppen talan olvassatok el  a mar sokszor idezett Bedet: http://kk.blog.hu/2008/04/04/erdekes_adatok_thaifoldrol_laoszrol_es_kambodzsarol