Az új-zélandi vulkanológia blog bejegyzések után most tengerentúli
élményekkel jelentkezünk. Novemberen került megrendezésre a „Cities on
volcanoes 7” konferencia Colima-ban, Mexikóban.
Az úton odafelé sikerült egy hetet nomád körülmények között egy autóban és
kempingekben töltenem. Ez idő alatt egy rövidebb Las Vegas-i hazardírozást leszámítva főleg Kaliforniában voltam ahol a Mojave-sivatagban és a Halál völgyben
tanyáztam a legtöbb napot.
 |
| 10-12 km egyenes útszakasz semmi forgalommal. |
Megérkezésem után Los Angeles-ben aludtam és másnap béreltem
egy autót hogy könnyebb legyen utazni, majd felpakoltam és a Mojave-sivatag
felé vettem az irányt. Ahol egypár apró vulkánt szerettem volna megmászni, és belekóstolni a sivatagi tájba. A Mojave-sivatag azon részén ahol sok időt
töltöttem, ott bepárlódott sós tavak, apró futó homok dűnék, és salakkúpok között szétszórt
Joshua fák uralták a tájat.
 |
| Valahol a Mojave-sivatagban... |
 |
| Útszéli Johua fa, salakkúpokkal a háttérben. |
 |
| Tudom, "sapka-sál" |
 |
| Friss lávafolyás a kb. 15 ezer éves salakúpból a Cima vulkáni mezőn. |
|
Az indulás előtt derék módon utána is néztem a veszélyeknek
(főként az állati eredetű veszélyeknek), amelyekre figyelni érdemes ha az ember
sivatagba megy. Az első sivatagi „élmények” közé tartozott a folyamatos
félelmen mindenféle kígyó, skorpió és pókfélétől. Szerencsére ezek zöme
éjszakai állat, ezért nem is találkoztam (annyit) velük... :) Vagyis nem az
USA-ban, ahol az egy hét alatt minden lépésem előtt mérlegeltem hogy hova lépjek.
Figyelmem már már lankadozott Mexikóban egy héttel később, ahol már úgy ugráltam
a gazba az árok szélén, mint Piroska az erdőben. Hosszú történet rövidre fűzve,
10 cm híján majdnem sikerült is egy nagy kígyóra lépnem. Véges és limitált
biológiai tudásom nem tette lehetővé a faj gyors meghatározását, de annyi
biztos, hogy a kígyó mérges lett volna ha rálépek, én meg ideges.
Az állatságokkal folytatva ővele futottam csak össze, a
kicsivel több mint egy hét alatt. De ővele mindjárt az első másodperben. Amint
lekanyarodtam az aszfaltos útról 3 méter után a kocsiból vettem észre, hogy lagymatag
módon keresztezi az utamat ez a tenyérnyi tarantula pók. Terráriumok nélkül, ez
volt az első szemtől szembeni találkozásunk.
 |
| Las Vegas felé... |
Tovább haladva észak-kelet felé az utam Las Vegas-ba
vezetett. Itt megpróbáltam szerencsémet, de sajnos a nyerőgépek jobb lábbal
keltek mint én, szóval ideje korán ki is szálltam buliból és elhatároztam hogy megkóstolom
az autentikus amerikai konyhát és ettem egy New York pizzát. Az első
benyomásaim Las Vegas-ról érdekesek voltak, de legnagyobb hatással mégiscsak a
nagy tömegben limuzinnal kurvázó amerikai fiatalok látványa volt. Las Vegas-i
élményeket talán a sok prekoncepcióm rontotta le, amiket a filmek alapján
építettem akarva/akaratlanul magamba.
 |
| Ízelítő a Las Vegas Boulevard-ból |
 |
| Egy kis Párizs... |
 |
| És Velence... |
A visszautam a Halál-völgyön keresztül vezetett Los Angeles-be, ahol találkoztam a többiekkel, akik egy héttel
később indultak el Új-Zélandról utánam a mexikói konferenciára.
Visszautam a Halál-völgyön keresztül vezetett, ami nevét a végtelenül száraz
mivoltának köszönheti (néha van hogy az egész éves csapadék 0 mm). Ezt kár lett
volna kihagynom, talán az egyik legjobb hely volt, ahol valaha is jártam. Nem sok hely
van ahol a táj ennyire drámaian változtatja, mind színét, és mind pedig alakját
a felszínre-bukkanó kőzet fajtája szerint. Amúgy itt is mint minden valamirevaló
sivatagban, alig akad növényzet így minden felszíni folyamat nyoma látszik,
szóval olyan volt ott lenni mint valami élő felszínalaktani tankönyvben.
 |
| Beatty város (kb. Révfülöp méretű "kereszteződés" város) egy utcája a kietlen Nevada-ban |
 |
| Rhyolite szellemváros vegyesboljának épülete Beatty közelében. |
Itt is volt vulkanizmus, amit elég nehéz elkerülni az USA
nyugati felén. Itt alakult ki a furcsa nevű Ubehebe kráter, ami a magma vízzel
történő keveredés során alakult ki kb. 1500-2000 éve. Azóta pár évente lehulló
csapaték szépen helybenhagyta, kialakítva a most a kráter belső lejtőin látható
vízfolyás medreket.
 |
| Ubehebe kráter belseje |
 |
| Apróbb salakkúpnak látszódó apró vulkán |
Itt található amúgy Észak-Amerika legalacsonyabb pontja a
maga tenger szint alatti 86 méterével. A legalacsonyabb pontot egy a
Plesztocénben lefűződött tó (Manly-tó) üledékei töltenek ki. Azóta a tó vize elpárolgott,
így hagyva hátra különböző sófélék és borátokat, amelyet az ide tévedő
aranyláz-ban „szenvedő” Jenkik bányászgattak az 1800-as évek vége felé.
 |
| Kiszáradt, sóval borított patakmedrek valahol Furnace Creek közelében |
|
|
|
 |
| Borax kitermeléskor használt szamár-fogatos vonatok az 1880-as évekből |
 |
| Az ördög golfpályája névvel illetett kietlen sómező. |
 |
| "Rossz víz" kiszáradt sóstó. Ez Amerika legmélyebb pontja egyben. |
 |
| "Bad water" sómező |
 |
| Az
ördök palettája névre keresztelt hegyoldal, amit hidrotermálisan átjárt
és elmállott vulkáni kőzetekalkotnak |
 |
| Általános kép a Halál-völgyben |
 |
| Megbújó mozgó homokdűnék a Halál-völgyben |
Hamarosan jövök Mexikóval is, nem menni sehova sem... :)
