Festés, festés és festés egész délután, de legalább már látom a végét és a konyhát hamarosan birtokba is vehetem…
Ma megérkezett a diákom is, így a helyi közlekedés is könnyebb…
Hát, az első tapasztalatok az itt elő emberekről az az, hogy mindenki bevándorló. Ha kiwi is (állampolgárság szerint) akkor is bevándorló, csak az a különbség hogy hány generáció óta él itt… De aranyos dolog volt ma reggel, mert amikor felszálltam a buszra és szinte egy ázsiaiak ültek rajta. Indulás után az első megállónál csak európaiak szálltak fel majd a következőnél pedig csak afrikaiiak… (szegregáció?) MULTIKULTI, erre talán ez lehet a legleíróbb fogalom…!!! De ez az „első” benyomás…
Ja meg beszélgetve helyiekkel, azt hogy „elmenni világot látni” sokat hallottam, mert azért ők is tudatába vannak valahol annak e ténynek, hogy NZ azért nem a világ közepe (ennél talán csak a NZ-hoz tartozó Chatham-sziget van hátrányosabb helyzetbe, mert kb. 800 km délebbre fekszik a Csendes-óceánban, na onnan felugrani egy mozira Auckland-be).
Egyébként elgondolkodva a kontinensváltás egyes lépéseit a kulcsokkal szimbolizálják a legjobban, mert az elején csak a bőrönd kulcsom volt (90% mobilitás; 10% „felelősség”). Ezek után kaptam egy kulcsot a tanszékhez és az egyetem épületéhez (70% mobilitás; 30% „felelősség”), majd egypár napra rá az irodámhoz (60% mobilitás; 40% „felelősség”). Ezen a héten pedig az albérlethez (30% mobilitás; 70% „felelősség”)… és ha minden jól megy akkor „hamarosan” mehet az autóvásárlás (100% mobilitás; 100% felelősség!!!, kicsit csalva a százalékokat).
Egyébként nagyon repül az idő, mert már december, erről holnap vagy holnap után képes illusztrációval jelentkezem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése