Ma festés közben sikerült lokalizálnom az egyetlen tégla falat az albiban… Ma szintem egész nap a bútorok (már amennyi van) tologatásának és a festésnek jutott a főszerep. De nagyon jó hangulatban telt a nap, mert Javier és Károly is átjött segíteni és sörözés mellett sikerült szinte minden megoldani (mint az, ahogy lenni szokott).
Szerintem hétfőn vagy kedden töltök fel képeket, hogy hova is költöztem (költöztünk)… mert most már lassan kezd publikussá válni a dolog, mert eddig még a képzelőerőt erősen igénybe kellett venni, hogyha az ember belépett az ajtón…Ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy amit az angolok „ki van takarítva” alatt értenek az keletről közelítve hazánkat sem üti meg a szintet…De hát a „vad kapitalizmusban” minden pénzzel megy…
Holnap megyek újra vásárolni, már lassan hülyének néznek itt a Warehouse-ba mert minden nap legalább egyszer megyek (kedd óta) és annyi dolgot hozok el amennyit csak elbírok (de nincs autó, így sokszor kell oda-vissza „ingázni”). Minden nap elhozok egy-egy bútort.. :-)
Nemzetközi vizekre evezve, ma sikerült érdekes és egyben szomorú (illetve ez mindenki döntse el maga) dologgal gazdagodnom, mert Javiertől megtudtam, hogy mexikó-ban élő romákat „hungrici”-nek (vagy valami hasonlónak) mondják/hívják, majdnem hasonlóan, mint a magyarokat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése