Turank a karacsonyi pihi utan ujra egybol egy gyors sebessegvaltassal
indult. Cordoba-i hippi hostel utan, utunk a borairol hires Mendozan keresztul
kanyargott. Argentinat tehat egy uveg voros malbec-kel bucsuztattunk volna, ha
nem megyunk egy borkostolo turara. Igy a bor utazott velunk tovabb a
hatizsakban.
A buszos utazas nem tartozik a kedvenceim koze. Tobbek
kozott mert kenyelmetlen, foleg ha tobb mint 6-7 orat at utazik az ember. A
Mendoza – Santiago de Chile utazas kb. 7 oras utat jelent, plusz a hataratlepes,
ami lehet eleg hosszu is. Nekunk sikerult az utobbit kb. 2 ora alatt abszolvalni. A hataron (Los
Libertadores, 3200 m) kemenyen atneztek azert minket, hogy viszunk-e almat, sonkat, fat,
allati eredetu portekat, sajtot stb. Chileba. Ez az uj-zelandi biosecurity-re
nagyon hasonlit, csak itt van egy kicsi 1990-es Magyarorszag-Csehszlovakia hataratkeles
adalek is. Sorba allitanak es mindenkinek megnezik, hogy mi van a motyojaban. A
lopotokbol keszult mate-m tulelte az atvilagitast... :)
Az utazasra visszakanyarodva, a latvany leirhatatlan. Ebbol
adodoan a “mikor erunk mar oda?” vagy a “mennyi ido van meg hatra?” kerdesek
nem jottek elo. Ehhez sokban segitett a sok egigero 5-7000 meteres csucsok. Az
egyik ezek kozul: az Aconcagua (6982 m). Ez az Andok legmagasabb pontja,
illetve a vilag legmagasabb pontja ha Azsiat nem szamitjuk. Egypar keppel megprobalom
ezt illusztralni, de valoszinuleg nem fogja visszaadni a latvanyt.... :(
 |
| Kanyargo ut 29 szerpentinnel a chilei oldalon. |
Remelem lesz holnap is blog... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése