2014. október 30., csütörtök

Northern Territory

Elore szolok: hosszu leszek 

I. resz: 

Mielott raternek a kepek es az elmenyek megosztasahoz, ugy erzem hogy egy Ausztraliarol szolo utibeszamolo nem lenne teljes az Aboriginalok bemutatasa nelkul. Igyekeztem volna roviden osszefoglalni a tortenelmuket, helyzetuket, de ahogy egyre jobban beleastam magam a temaba, ra kellett jonnom, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen. Igy engedjetek meg, hogy idelinkeljek egypar honlapot\blogot a temaval kapcsolatban. Akit bovebben erdekel, az kedvere szemezgessen batran. A linkek utan pedig megosztanek veletek egy kis "osszeollozott" osszefoglalot. (az ekezetek meglete es hianya azonnal arulkodik arrol hogy mit "lopok" es mi az en iromanyom)

Aboriginal nepesseg teluleti megoszlasa napjainkban. A sarga szin a visszakapott teruleteket jelzi.

Ausztrália benépesülése kb. 40 000 évvel ezelőtt történt. Az Aboriginalok az őskorban jellemző vadászó, gyűjtögető életmódot folytattak, az élelmiszermennyiség és az időjárás változásának megfelelően vándoroltak. Ezt az eletmódot egészen a britek megérkezéséig fenntartották. A telepesek megjelenésének (1788-tol) azonnali következménye az európai betegségek (mint például a kanyaró és TBC) elterjedése volt. Az angol gyarmatosítás után, 1900-ra a regisztrált őslakos populáció száma 93 000-re esett vissza a becsult 300.000-rol. A  telepeseknek kezdett a terhükre válni az europai szemmel "civilizálatlan" őslakosság. Igy 1950 körül a kormányzat egy asszimilációs politikát indított el, aminek nyíltan az volt a célja, hogy csökkentsék az őslakosok számát. Kihirdették a White Australia, azaz a Fehér Ausztrália politikát. Ekkor kezdődött el a "fehérgalléros" népirtás. Elvették a gyerekeket az aborigináloktól és azokat internátusba vagy fehér családoknál helyezték el. Cél az új generáció “beolvasztása” volt. Ezt a generációt hívják ellopott generációnak. 

"feher Ausztralianak sotet a tortenelme"
Az őslakosoktól elvették a földeket és az ellenszegülőket büntetés nélkül lelőhették.  Az eltulajdonított földek hatalmas ásványi anyag, illetve kőolaj és földgáz vagyononának kitermeléséből, feldolgozásából, majd annak értékesítéséből ma az egész társadalom igen nagy jólétben él. 1962-ig kellett varni amig az aboriginálok választójogot is kaptak. Majd 1967-ben kitörölték az alkotmányból az ausztrál őslakosokat diszkrimináló rendelkezéseket, es teljes jogú állampolgároknak ismerte el a bennszülötteket, akiket végre első alkalommal a népszámlálás során is számba vettek. Ezzel véget vetettek annak a korábbi gyakorlatnak, amely az őslakosokat az ország őshonos vadállományához, a kenguruk és a koalák közé sorolta.
Jelenlegi helyzetük sem rózsás. Rendkivül magas az egészségügyi és szociális problémák aranya az aboriginal kozzossegekben (statisztika itt: itt) Nem elek Ausztraliaban, szemelyes tapasztalatom nincsen, de amit Alice Springsben lattam, valoban sokkolo volt. A tarsadalom szelere vetett, alkoholimustol, munkanelkulisegtol, kilatastalansagtol, diszkriminaciotol szenvedo nep. Ha felületesen nézed a témát, tényleg úgy tünik, hogy csakis saját maguknak köszönhetik, miért nem képesek végre integrálódni... De ha belegondol az ember, hogy az angolok megerkezese ota, csakis jogvesztett, kirekesztett, rabszolgasorsban elo emberekrol van szo, mar is mas a "gyerek fekvese". Ezek az emberek az 1967-ben kaptak allamporgasgot a sajat orszagukban, 1970-es evekig minden kulonosebb indok nelkul elraboltak a gyermekeiket. 2008-ig kellett varni hogy ausztralia kormanya vegre bocsanatot kerjen ezert.
Itt  megosztanek veletek egy zsenialis dokumentumfilmet. Hosszú, de megéri: Utopia
Ez pedig az "1200 merfold hazaig" cimu film (magyarul), az "elveszett nemzedekrol": 1200 merfold hazaig
Akinek nincs ideje az egesz filmre, szanjon ket percet erre: 1200 merfold hazaig-reszlet

II. resz:

Ausztraliai utunk utolso fejezetehez erkeztunk, az ugynevezett Northern Territory-hoz (Eszaki Terulet), annak is a legdelebbi reszehez, az ugynevezett Red Centerhez.


Egy kellemesen eltoltott perthi este utan ejfeli geppel repultunk Melbourne-be, onnan pedig egy atlaszallassal mentunk is tovabb a Red Centre kozpontjaba Alice Springs-be. Mikor utunk meg csak tervezesi fazisaban volt, egyetlenegy kikotesunk volt csak: az Uluru (Ayers Rock). Az az amit mindenkepp latnunk kell.
Az Uluru kb 500km-re fekszik Alice Springstol. Utkozben akadt jopar latnivalo amik mellett termeszetsen nem hajthattunk csak ugy el. Igy nem csak "terultunk-fordultunk" ahogy a logtobb turista teszi, hanem igyekeztunk az itt toltott 5 napba minel tobb mindent belesuriteni. Az alabbi terkepen a nem szaggatottal jelolt utakat jartuk be. A szaggatottra csakis 4x4-el lehet behajtani.


Faj ugyan az ember szive, merthat mindig izgalmasabb a kevesbe jart ut, nincs annyi turista, kietlenebb, es vadregenyesebb is, de azert igy is csodaszep helyekre vitt el minket az aszfaltos ut, meg a Micra.. :)


Elso napunk a MacDonnell Hegyseg nyugati vonulatanak felfedezesevel telt. Az 1 milliard evvel ezelott keletkezett hegyvonulat rendesen megkopott az idok folyaman, erdetileg 4-5000m magas vonulata ma mar csak 400-500m-es. (www.austhrutime.com)




Ochre Pits-"okker godor\bicskabanya". Az helyi aboriginalok innen gyujtottek be a  testfesteshez, es kepzomuveszetukhoz szukseges kulonbozo szinu agyagokat. 
Az aboriginalok altal hasznalt "foldes-natur" szinskala fellelheto egy helyen
Ilyen csodalatos alkotasok keszulnek  ezekbol a szinekbol.  A legelterjedteb , az ugynevezett "pottyozo muveszet"
Igy keszul:Pottyozo muveszet
Jol "megkopott" mar ez a vonulat...


Mivel sajnos nem tudtuk kovetkezo allomasunkat a Kings Kanyont hatso uton elerni (4x4 hianya miatt), igy oriasit kerulve, egy egesz napos vezetes utan erkeztunk meg ide. Maga a kanyon (nekunk) nem volt akkora szenzacio, nem ugy mint a mehkaptar alaku homokko domok, amik  kipreparalodtak az evmilliok soran.
A kanyon
Es az erdekes mehkaptar alaku domok







Mar rendkivul idoszeru, hogy emlitest tegyek utunk legidegesitobb, mindenhol jelenlevo, mindennemu aktivitast (evest, ivast, turazast, letezest) lehetetlenne tevo paranyi kis allatokrol, a legyekrol. Nem tudom milyen fajta legyek, de az otthoni tarsaik udvariasak, es jolneveltek ezekhez kepest.  Nem tulzok ha azt modnom, hogy 1 percet nem lehet nyugodtan meglenni miattuk. Masznak az orrodba, szemedbe, szadba, mindenhova ahol valaminemu nedvet (izzadsagot) ereznek. Van jopar "vallalhatalan" fotonk (mint alabb lathato), mert ugyebar a fotok kedveert megvaltunk ettol a hasznos, eletet mento fej-halotol, de meg azalatt az egy perc alatt is pokolla teszik az eleted. Tudom hogy nyamnyila nyavajgasnak tunik, es en sem hinnem el hogy ennyire rossz, de eletemben nem tapasztaltam ennyire idegtepo "elmenyt".

JAJ, takarodj a fulembol... :)
Mondom, sokan vannak, es jonnek, kovetnek, radmasznak...
Halos "szelfi"


Mielott raternek utunk zaro kepsorara, had "allatkodjak" meg egy kicsit. Merthogy Ausztralia komolyan olyan mint egy nagy vadrezervatum. Allatok mindenhol. Peldaul a kempingek rendszeres vendegei a papagajok.





Mondanom sem kell mikor megpillantottam ezt a dingot, ugy ugrottam fel az asztalra, visitva Gabornak hogy DINGO-DINGO, vigyazz.!!! A  kempingekbe is ki  van teve a figyelmeztetes hogy ennivalot ne hagyjunk elol, mert jonnek ra a vadak. Nem eleg az allando reszketes a pokok\gyikok miatt, meg a rohadt dingoktol is tartani kell. Hat ez is Ausztralia.

Szerencsere csak kigyo nyomokkal talalkoztunk

Dingo

Es vegezetul itt ez kulonleges kinezetu gyik, amit Gabor vezetes kozben pillantott meg az ut kozepen. Egyertelmuen O a sasszem a csaladban...

Fura kinezetu gyik...

Es a konyvunk boritojan, is "o" szerepel

Jaj es itt az allatok temanal nem hagyhatom ki a kengurut, de ezuttal steak formajaban. :)



 Marhahusra hajaz,  talan kicsit szarazabb, es "vasasabb" az ize

Megkoronazva az eddigieket, utunk utolso allomasa Ausztralia leghiresebb latnivaloja az Uluru (Ayers Rock) es annak kistestve a Kata Tjuta (Olgas) volt. Itt egyetlenegy gondolatom lenne csak (a tobbit majd a kepek ala irom), hogy semmilyen foto sem kepes visszaadni az Uluru elkepeszto, megdobbento meretet. El az emberben egy kep, latta millioszor fotokon, tv-ben, itt-ott, de arra az elkepeszto elementaris hatasra amit ez a hegy okoz, felkeszulni nem lehet.

 Mount Conner-meretes tablahegy O is....
Az Uluru (és a Kata Tjuta) hatalmas kulturális jelentőséggel bír a föld hagyományos birtokosai, az Ananguk  számára, oly annyira hogy arra kerik a turistakat, hogy ne masszak meg az Ulurut hanem csak turazzak korbe. Mi is igy tettunk.  Persze sokan tojnak erre, es nem tartjak tiszteletben a kerest. Szomoru! Ha a homerseklet meghaladja a 35fokot, a hosegre (es az emaitt okozott sok halalesetre) hivatkozva megtiltjak a maszast.
Minden rés, hasadék, bemélyedés, göröngy és barázda jelentéssel bír az őslakók számára
Az Aṉanguk kérése szerint az Uluru bizonyos részeit a látogatók nem fényképezhetik. Ennek okai a hagyományos hiedelmek. Ezek a területek a nemekkel kapcsolatos szertartások helyszínei, ahová az ellenkező nemű Aṉangu törzsbeliek sem léphetnek be. A fotózás tiltása tulajdonképpen azt akadályozza meg, hogy az Aṉangu emberek nehogy a külvilágra hivatkozva óvatlanul megszegjék ezt a tiltást azzal, hogy fényképeket készítenek a tiltott helyekről

Az Ananguk 10.000 eve itt elnek


Az erózió vájta barlangokat és állandó tavacskákat a bennszülöttek szent helyeknek tartják


Hat nem elkapott minket utunk egyetlen zapora az Uluru labanal?! 



Turazastol megfaradva vartuk a naplemente szineiben pompazo hegy latvanyat,  de a termeszet megviccelt bennunket egy rendes kis viharral. Igy sajnos a "vetites" elmaradt, de azert a zivatar is produkalt nemi latnvalot. Masnap reggelre szerencsere kitisztult az ido, es celba vettuk a "kistestvert" a Kata Tjutat. 

Az Olgas, a helyiek nyelvén Kata Tjuta („sok fej”), különálló, 36 mállott dómhegy csoportja
A sziklák a mitológia szerint kővé vált kenguruk és gyíkok.




Itt meglehet szamolni mind a 36 domot... :)

Es bucsuzoul megtobb foto az Ulururol.


Ha mar tettem fel legi fotot az Kata Tjutarol, az Uluru sem maradhat ki....



Ezennel hivatalosan is utunk vegehez erkeztunk. Ahogy a legelso bejegyzesben irtam, igyekeztunk minel tobb mindent belesuriteni a kozel 1 honapos utunkba. Szerintem sikerult. Ugy szalltunk fel az haza tarto jaratra, hogy ha soha az eletbe nem jutunk el Ausztraliaba, akkor sincs semmilyen hianyerzetunk.
A beszamolokba igyekeztem minel tobb mindent elmeselni, es megosztani, de tudom hogy az kepteleneg. Igy nem meglepo, hogy mar van jopar "ami kimaradt" bejegyzesre valo anyagom. Megjelenni ugyan nem fog, mert valahol megiscsak meg kell huzni a hatart... Ugyhogy ennyi volt Ausztralia. Azert remelem lesz modunk meg visszaterni a Voros Kontinensre, meg akkor is ha egesz eletunkre elegendo elmenyt sikerult "begyujtenunk".
Legkozelebb remelhetoleg Gabor jelentkezik a mar reges regen megigert bejegyzesevel, de mostansag elegge elfoglalt, ugyhogy ki tudja mi lesz abbol. Majd meglatjuk.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése