Gigi és Gabor blogja: Túra Mordor-ba (második rész)

Akkor folytatnám a mordori kirándulást. Az első nap csodaszép időben sikerült végig sétálni a „Tongariro crossing” túrát, ami megközelítőleg 20 km (a nap végére úgy éreztem magamat, mind Frodo, azzal a különbséggel, hogy kevésbé volt piszkos és nagy a lábam. Ja és nem volt nálam gyűrű, de beledobtam volna a vulkánba, ha ott lett volna).

Ezen a napon történt az első „harmadik típusú” találkozás az amerikai/kiwi vegyes MSc hallgatókkal. Hát azt kell hogy mondjam róluk az egyhetes tapasztalataim alapján, hogy nem tudnak semmivel sem többet és nem is jobbak stb., mint az otthoni diákok (szóval egypár jó pont csöpp hazánknak). DE, és ez a de sokszor ott van, az egyedüli különbség a csapatszellemben és az elhívatottságban volt. Egyszerűen láttam azt az arcukon, hogy ők (jó nem ők, hanem a szüleik) fizették ki a tandíjat és tanulni jöttek.

Az egész heti feladatuk az volt, hogy kisebb csapatokban rendeződve feltérképezzék a feltárásokat, és ezek alapján szerkesszék meg a környék vulkanológiai veszélyeztetettség térképét (ami nekem is izgalmas feladat volt). Egy ilyen kisebb csapatba kerültem én is, hogy segítsem a munkájukat és ha nem értenek valamit akkor megpróbáljam elmagyarázni nekik… A terület nagyságából és a vulkanológia komplexitásának köszönhetően az egész terepgyakorlat kicsit feszített tempóban zajlott, hogy a minél nagyobb tudás sikerüljön belegyömöszölni a hallgatók fejébe. És azt kell hogy mondjam megérte, mert nagy-nagy előrelépést/fejlődést láttam a MSc diákok tudásában csupán hét leforgása alatt. Ez persze dicséri a szervezést is. Végezetül egypár kép a tanulás helyszínéről, mert az is csodálatos volt (Tongariro crossing). Akinek van lába annak teljes mellszélességgel ajánlom…