Gigi és Gabor blogja: Pár nap a sivatagban

Az új-zélandi vulkanológia blog bejegyzések után most tengerentúli élményekkel jelentkezünk. Novemberen került megrendezésre a „Cities on volcanoes 7” konferencia Colima-ban, Mexikóban. Az úton odafelé sikerült egy hetet nomád körülmények között egy autóban és kempingekben töltenem. Ez idő alatt egy rövidebb Las Vegas-i hazardírozást leszámítva főleg Kaliforniában voltam ahol a Mojave-sivatagban és a Halál völgyben tanyáztam a legtöbb napot.

10-12 km egyenes útszakasz semmi forgalommal.

Megérkezésem után Los Angeles-ben aludtam és másnap béreltem egy autót hogy könnyebb legyen utazni, majd felpakoltam és a Mojave-sivatag felé vettem az irányt. Ahol egypár apró vulkánt szerettem volna megmászni, és belekóstolni a sivatagi tájba. A Mojave-sivatag azon részén ahol sok időt töltöttem, ott bepárlódott sós tavak, apró futó homok dűnék, és salakkúpok között szétszórt Joshua fák uralták a tájat.

Valahol a Mojave-sivatagban...

Útszéli Johua fa, salakkúpokkal a háttérben.

Tudom, "sapka-sál"


Friss lávafolyás a kb. 15 ezer éves salakúpból a Cima vulkáni mezőn.

Az indulás előtt derék módon utána is néztem a veszélyeknek (főként az állati eredetű veszélyeknek), amelyekre figyelni érdemes ha az ember sivatagba megy. Az első sivatagi „élmények” közé tartozott a folyamatos félelmen mindenféle kígyó, skorpió és pókfélétől. Szerencsére ezek zöme éjszakai állat, ezért nem is találkoztam (annyit) velük... :) Vagyis nem az USA-ban, ahol az egy hét alatt minden lépésem előtt mérlegeltem hogy hova lépjek. Figyelmem már már lankadozott Mexikóban egy héttel később, ahol már úgy ugráltam a gazba az árok szélén, mint Piroska az erdőben. Hosszú történet rövidre fűzve, 10 cm híján majdnem sikerült is egy nagy kígyóra lépnem. Véges és limitált biológiai tudásom nem tette lehetővé a faj gyors meghatározását, de annyi biztos, hogy a kígyó mérges lett volna ha rálépek, én meg ideges.

Az állatságokkal folytatva ővele futottam csak össze, a kicsivel több mint egy hét alatt. De ővele mindjárt az első másodperben. Amint lekanyarodtam az aszfaltos útról 3 méter után a kocsiból vettem észre, hogy lagymatag módon keresztezi az utamat ez a tenyérnyi tarantula pók. Terráriumok nélkül, ez volt az első szemtől szembeni találkozásunk.

Las Vegas felé...

Tovább haladva észak-kelet felé az utam Las Vegas-ba vezetett. Itt megpróbáltam szerencsémet, de sajnos a nyerőgépek jobb lábbal keltek mint én, szóval ideje korán ki is szálltam buliból és elhatároztam hogy megkóstolom az autentikus amerikai konyhát és ettem egy New York pizzát. Az első benyomásaim Las Vegas-ról érdekesek voltak, de legnagyobb hatással mégiscsak a nagy tömegben limuzinnal kurvázó amerikai fiatalok látványa volt. Las Vegas-i élményeket talán a sok prekoncepcióm rontotta le, amiket a filmek alapján építettem akarva/akaratlanul magamba.

Ízelítő a Las Vegas Boulevard-ból

Egy kis Párizs...

És Velence...

A visszautam a Halál-völgyön keresztül vezetett Los Angeles-be, ahol találkoztam a többiekkel, akik egy héttel később indultak el Új-Zélandról utánam a mexikói konferenciára. Visszautam a Halál-völgyön keresztül vezetett, ami nevét a végtelenül száraz mivoltának köszönheti (néha van hogy az egész éves csapadék 0 mm). Ezt kár lett volna kihagynom, talán az egyik legjobb hely volt, ahol valaha is jártam. Nem sok hely van ahol a táj ennyire drámaian változtatja, mind színét, és mind pedig alakját a felszínre-bukkanó kőzet fajtája szerint. Amúgy itt is mint minden valamirevaló sivatagban, alig akad növényzet így minden felszíni folyamat nyoma látszik, szóval olyan volt ott lenni mint valami élő felszínalaktani tankönyvben.

Beatty város (kb. Révfülöp méretű "kereszteződés" város) egy utcája a kietlen Nevada-ban

Rhyolite szellemváros vegyesboljának épülete Beatty közelében.

Itt is volt vulkanizmus, amit elég nehéz elkerülni az USA nyugati felén. Itt alakult ki a furcsa nevű Ubehebe kráter, ami a magma vízzel történő keveredés során alakult ki kb. 1500-2000 éve. Azóta pár évente lehulló csapaték szépen helybenhagyta, kialakítva a most a kráter belső lejtőin látható vízfolyás medreket.

Ubehebe kráter belseje

Apróbb salakkúpnak látszódó apró vulkán

Itt található amúgy Észak-Amerika legalacsonyabb pontja a maga tenger szint alatti 86 méterével. A legalacsonyabb pontot egy a Plesztocénben lefűződött tó (Manly-tó) üledékei töltenek ki. Azóta a tó vize elpárolgott, így hagyva hátra különböző sófélék és borátokat, amelyet az ide tévedő aranyláz-ban „szenvedő” Jenkik bányászgattak az 1800-as évek vége felé.