A világ vége előtti Mexikóban

Több jel is arra utal hogy a maják által írt naptár után is van élet. Főleg Mexikóban, ahol minden este van tűzijáték megfelelő mennyiségű tequila-val színezve. Lemaradásunkat pótolva, még mindig tavalyi eseményekről lesz szó... de már nem kell sok hogy behozzuk magunkat az írás fronton.

A konferencia amire többedmagammal igyekeztünk, a mexikói Colima városában volt. Itt egy hetet voltunk, majd utána még egy bő hetet töltöttem Mexikó városban, ahol Javier (mexikói kollégám) és testvérének kedves családja segített bepillantást nyerni a mexikói hétköznapokban. Ezúton is muchas gracias! 

De visszakanyarodva az első élményekhez, a mexikói megérkezés is kalandos volt. A hajnal kettőkor induló gépünkre egypár sör elfogyasztásával készítettük fel magunkat (és húgyhólyagunkat). Járatunk az egzotikusan hangzó Alaska Airlines gépe volt, ami a felszállás után három órányi alvást követően, már a mexikói Guadalajara-ba röppentet minket. Ahol soha el nem fogyó tömeggel találtuk szembe magunkat a határon. A hajnali 5 órai hangulatomat a repülőn alvás után, a kb. 3 darab bevándorló kártya kitöltése érdemben tudta emelni.

Maga Guadalajara-ból sajnos nem sokat láttam, mert egyből utaztunk is tovább busszal Colima-ba, hogy elcsípjük a konferencia megnyitót. Személy szerint, a várost nevét hallottam már, de sajnos ezen felül semmi érdembelit nem tudtam felsorakoztatni. A repülőtéren egy dolog kiderült hogy Guadalajara Jalisco tartomány fővárosa, ami meg a tequila fővárosa, szóval olyan rossz hely nem lehet.

Hozzá sem kell tennem, hogy Guadalajara is egy olyan város, amiről alap járaton keveset hall az ember, vagy éppen ki is maradt, és pedig a város elővárosokkal kb. több mint dupla akkora lakosságát tekintve, mint Budapest. Kínában mennyi ilyen hely lehet még... :)

Egy pár szót érdemes ejteni a buszozásról. Szerintem a mexikói buszozásnál jobb és effektívebb rendszer nincs. Rengeteg társaság van és mindenki más és más szolgáltatást ajánl a csirke-osztálytól egészen a luxusing. Kétszer utaztam este, és mindkét alkalommal alvást helyeztem előtérbe, így sajnos csak a felső-közép kategóriás társaságokról van személyes tapasztalatom. Ezen társaságok mellett szól, a kényelem, mert tt az ember kap egy teljesen vízszintesig dönthető ülést (a buszokon csak 3 szék van soronként). Ezen felül még alapfelszereltséghez tartozik egy kajás doboz (szendvics, chips, és egy üveges víz/cola stb), zömmel van valami fedélzeti tévé ahol valami amerikai ötödrangú, agymerevítő film megy (pl. „A karate kölyök” vagy „Ő a megoldás” és hasonló filmek), illetve amin én utaztam ott volt wifi is. 

Colimában a konferencia nagyon jó volt, bár egy kicsit csalódtam mert egy hetet töltöttem ott és nem láttam a vulkánt. Nem is azért mert lusta lettem volna elmenni és megnézni, hanem azért mert olyan párás volt az idő hogy a látótávolság otthon nagyobb egy ködösebb reggelen. Lent látható a legjobb képem amit a vulkánról sikerült fotóznom.

Ha nagyon erősen nézi az ember akkor Colima ott van.... :) De azért kell egy kicsi fantázia is... Nem sokkal hazaérkezésem után ki is tört.

Colima belvárosának egy részlete...

Kedvenc kereszteződésem...

Ezen kívül Colima-ban nem sok minden van, azon felül hogy egy nagyon is élhető, kulturális és biztonságos városnak tűnt.

La Campana piramisok Colima-ban, ez az elején nagyon tetszem amíg nem láttam másik piramisokat (képek lesznem majd később)...

A konferencia után szinte egyből mentem is tovább Mexikó városban. Egy rövidebb Morelia-i megállót leszámítva. Mexikó város már nagyobb falat volt, mint Colima a maga 600 ezres lakosságával. Mexikó város igen is vetekszik zsúfoltságban bármely kínai várossal. Emberek mindig minden felé vannak. A metró kifogástalan és olcsó, és minden tekintetben egy világváros. Éz mindezt számos óriási vulkán (pl. Popocatépetl vagy Iztaccihuatl) tövében sikerült elérnie.

Még mindig nagyon kedvel autó típus és márka...

Morelia katedrálisa

Apró utcák tömkelege Morelia-ban

 Az egy hétből három napot a "Popo" (helyiek így hívják a Popocatépetl), másik felén Puebla melletti Cholula-ban töltöttem egy terepbejáráson. Ez idő alatt sikerült megtanulnom mexikói stílusban vezetni, dudálni, autópályán tolatni, négyen menni egy sávban vagy autópályán megfordulni a száv-elválasztó patkán keresztül. Ezeket mindenkinek tudom ajánlani,  és ha elvennék a jogsiját az embernek az sem gond, mert viszonlag gyorsan be lehet szerezni egy új jogsit, mondjuk a metrón.

Pöfékelő "Popo" (ezt a fogalmazást nem lehetett kihagyni)

A majdnem inaktív Iztaccihuatl vulkán

Az egyik kedvenc képem...

Egy érdekes kulturális interakció: alul a spanyolok előtt Chululai kultúra által felhúzott piramis romjai. A piramis egy síkvidéki részen található amit gyakran öntöttek el laharok, ami miatt folyamatosan újabb és újabb szinteket kellett felhúzni, hogy a piramis megfelelő magas legyen. A spanyolok érkezése után a Cholulai kultúra hanyatlott és a piramis megfelelő magas pontnak látszódott a horizonton, hogy a katolicizmus isteni fényét (templom a "domb" tetején) testesítse meg.

Ha belezoomoltok akkor ott a kolibri...

Cholula város ünnepel (egész évben).

A metrón az utazás egy élmény volt. Nem csak azért mert átszámítva 50 forintba kerül egy jegy ami egész napra érvényes (addig amíg el nem hagyod a metrót). Ez az ár tartalmazza az átszállásokat is! Ja és hozzá sem kell tennem, hogy nem csak egy viszonylat van, hanem 11. Szerintem ennél jobb ár érték arányt semelyik város nem tud felmutatni a világon. Ezen felül még fedélzeti szórakoztatás is van. Ez annyit tesz hogy minden megállóban felszáll valaki és valami árut vagy szolgáltatást nyújt. Árú az minden lehet, pl. rágó, hamis CD, biblia, lufi, plüss maci, szakácskönyv, parfüm, chips, újság, pendrive stb... Tényleg minden. A szolgáltatás bűvész trükkök, éneklés, tánc stb. Ezek közül a CD árusok voltak a legjobban, akik a hátukon vitték a bümbölő hangfalat és árulták a hamis CD-ket. Ami nagyon meglepő hogy vették is mint a cukron. Itt belinkeltem egy rövid interjú-t egy ilyen árussal.. A videó amúgy nagyon jól visszaadja az atmoszférát. :). Érdemes megnézni.

http://vimeo.com/57899341#

Hogy kicsit erősítsem blogunk kulturális értékét is, meg kell hogy említsem, hogy Javierrel meglátogattunk több archeológiai feltárást is, köztük a legmegdöbbentőbbnek a Teotihuacan-t találtam. Hihetetten hely, azok a piramisok akkorák voltak, hogy alig bírtunk rájuk felmászni, főleg amiatt is mert Mexikó város maga kb. 2400 méterrel magasabb mint a tengerszint, szóval a levegő már nem olyan oxigén-dús...

Nap piramis a "holdról". :)

Nap piramis (Pirámide del Sol)

Gyorsan lezárva még felsorakoztattam egypár képet, magáról Mexikó városról....

Coyocan városrész kicsivel karácsony előtt

Modern bank és pénzügyi kerület.

A függetlenség angyala, Mexikó város jelképe

Fő tér

Tenochtitlán maradványai (E város romjaira építették fel Mexikó várost.)

Egy rekonstrukció hogy hogy nézhetett ki a spanyolok érkezése előtt Tenochtitlán. Az egész város a völgyet kitöltő tóban helyezkedett el, nagyobb utcák helyett csatornák voltak, ami egy Velence hangulatot kölcsönözhetett a városnak úgy a 14 század felé. A város nagy része megsemmisült még a spanyolok érkezése előtt.

Koloniális stílus Mexikó város óvárosában.