Gigi és Gabor blogja: Malajzia

Az „enyhén” képhiányos Vietnam után jöjjön Malajzia. Be kell hozni magam, mert Gábor két nap múlva ér haza, és a tervem az volt, hogy mire megjön „valós” időben lesz a blog. Magyarul behozok minden lemaradást... :) Még 2 bejegyzést terveztem a Malajzián kívül. (Peking, és az új otthonunk bemutatását).

„Szerencsére” lesz időm, mert betegen fekszek itthon. Semmi komoly, csak megfázás, de így nem tudok dolgozni, úgyhogy beteget jelentve itthon maradtam. Amúgy elég rugalmas itt a rendszer, betelefonálsz és ennyi. Kerítenek gyorsan valakit a helyedre. Nem tudom más munkahelyen hogy működik. Persze ez azt is jelenti hogy annyival kevesebb a pénz. Még orvosi igazolást se kérnek (hangsúlyozom a én munkahelyemen, máshol nem tudom hogy mi a rendszer), bár a telefonban a tipikus megfázás hang elég meggyőző tud lenni! :)

Takaróba kuporogva a kanapén forró teát szürcsölve vészelem át ezt a pár napot, és az idő is elég ramaty odakint, így még a karácsonyi hangulatom is feltámadt... (pláne hogy feltettem az izzósort az ablakokba, ez estefelé még jobban így van).

Na de kanyarodjunk vissza ez eredeti témához: Malajzia

Megint csak idelinkelem Bedéék blogját, akik szerencsére összegyűjtöttek pár hasznos információt az országról, így nekem már nem kell: http://kk.blog.hu/2008/07/16/erdekes_adatok_malajziarol

http://kk.blog.hu/2008/07/13/penang_1 : óh és ez a bejegyzés is annyira jól összeszedi a dolgokat... Jaj el ne lustuljak. Na jó nem fogok, de akinek ideje engedi olvasson bele...És azonnal el is lopom ezt a pár sort: „Arról, hogy a reklámok mindig hazudnak, Penangban és a Cameron Highlands-en győződtünk meg végérvényesen. Malajzia ezer csatornán nyomott szlogenje, a „Malaysia - Truly Asia“ köszönőviszonyban sincs a valósággal. Ez az ország nagyon messze van attól, ami a reklámok célközönségének, a potenciális nyugati turistáknak a fejében Ázsiáról él. Meleg ugyan van, kosz viszont alig, szinte minden tökéletesen működik, az emberek nagy része jól beszél angolul, és a dicső múlthoz nem reménytelen jelen és jövő párosul, hanem egészséges pezsgés és remek kilátások” 100%-ig igaz. Mint Délkelet-Ázsia leggazdagabb állama (Szingapúr után) szinte európai viszonyok uralkodnak. Nekünk emiatt is hiányzott belőle valami, valami amit nem tudtunk igazán megfogalmazni. Túl kiépített volt, kicsit talán túl mesterséges.Vagy mi választottunk rossz helyeket, nem tudjuk, de összességében Vietnam sokkal autentikusabb, érintetlenebb, és szebb volt. Persze lehet másnak pont más lenne a véleménye...De olyan szerencsés helyzetben vagyunk hogy ezt a két országot van lehetőségünk egyáltalán összehasonlítani...

Szóval Malajziában 8 napot töltöttünk útban visszafelé Új-Zélandra. Igen-igen, amolyan nászút, de én azért nem nevezném annak. A romantika faktor egy hátizsákos utazás során nem mindig a legmagasabb. :) A romantika faktor emelése érdekében elutaztunk Langkawi szigetére, de bár ne tettük volna.Na jó azért nem ennyire drámai a helyzet, de épp maláj nemzeti ( Malaysia Day szept 16) ünnep idején érkeztünk mikor is tömve volt helyi turistákkal, és egyetlen egy szép szabadstrandot sikerült nagynehezen találnunk, merthogy mindenhol valami méregdrága resort tulajdonában van a partszakasz, vagy szemetesek. (bár elnézve a helyieket, ez baromira nem zavarta őket) Tipikus esete annak, hogy vagy van pénzed drága (nekünk drága, amugy baromi olcsó full exclusive) hotelre és ott élvezed a strandot, vagy dödölj meg... De sajnos ezt addig nem tudtuk amíg meg nem érkeztünk... Bár érdekes volt abból a szempontból, ahogy muzulmán családok ezrei lepték el a szigetet, és bennünk pedig szerintem jogosan merült fel az kérdés, hogy minek jönnek a szigetre, ha úgyse használhatják a strandokat (csak a férfiak). Rossz volt nézni a fejbúbig „beöltözött” izzadó anyukákat a parton ahogy a család hímnemű tagjai élvezik a vizet. Bár azért láttunk ruhában fürdőző nőket is. Malajzia a világ „legnőbarátabb” muzulmán országa. A nők lehetnek rendőrök (láttunk is), politikusok, betölthetnek minden pozíciót, társadalmai szerepük sokkal egyenlőbb mint minden más muzulmán országban. Ez kicsiny lelkemnek nagyon jól esett, mert meg kell vallanom őszintén, rendkívül érzékeny tudok lenne a nők kiszolgálhatott helyzetére... :)

Örök érvényű igazság hogy magyarokkal mindenhol lehet találkozni! Itt jut eszembe, hogy Vietnam is összefutottunk Ho Shi Min mauzóleumánál Hanoiban egy Magyarországon 40 éve élő vietnami matematika tanárral, aki épp látogatóban volt „odahaza”. Ő anno Debrecenben végzett. Még a „cocialista” barátság jegyében került Mo-ra, de elmondása szerint nem sok választása volt hogy hova megy, de végül maradt, megnősült és otthon alapított családot. Az egész délutánt vele töltöttük, rengeteget beszélgettünk, és végre volt egy ember aki megtudta válaszolni az összes felmerülő kérdésünket Vietnammal kapcsolatban.

Na de Kuala Lumpurban a Petronas Tornyok aljában lévő szupermarketben nem összefutottunk szintén egy honfitárssal?! Aki azonnal el is invitált minket egy „magyar találkozóra”. Ha esetleg olvasod Csilla, innen is ezer köszi!!! Szuper este volt! :)

Na de mennyit hablatyolok már, jöjjenek a képek:

Kulala Lumpurt két részletben néztük meg. Oda-és visszafele is eltöltöttünk 1-1 napot. Ez épp annyira volt elég, hogy gyorsan "körbefussuk" a főbb látnivalókat.

Na azért vannak higieniai hianyossagok... :)

Kuala Lumpur-Merdeka tér.( Függetlenség tér) Gyarmati stílusú épületekkel körbevéve.

A várost 1857-ben alapították. Az ón bányászatnak köszönhetően gyorsan fejlődött, és 1896-ban már a Maláj Államszövetség fővárosa lett.

Szent Mária templom. Szintén a gyarmati időkből

A jelen: a híres Petronas tornyok

Csilla erkélyéről a kilátás...

Kuala Lumpur után északnak vettük az irányt mégpedig egészen a Kameron Highlandig. Ez a viszonylag hűvős fennsík ad otthont ezeknek a gyönyörű teaültetvényeknek. Természetesen az angoloknak "köszönhetően". Akik odalent nem bírták a meleget, így ide vonultak a hűvősbe teát szürcsölgetni. Itt meglátogattunk egy teagyárat, és egy moha-erdőt, amihez autentikusan szakadt az eső.

Ilyen falvakban élnek a munkások. És még Malajziában is indiaik művelik a teaültetvényeket.

Ezután haladtunk tovább északra Penang szigetére, vagyis pontosabban Georgetown-ba ahol 2 napot töltöttünk. Itt minden van egy helyen: gyarmati stílus, kínai és indiai városrész. Malajzia 3 legnagyobb etnikai kissebbsége a kínai, (24%) a benszülöttek (11%) és az indiaiak (7%). A kínaik betelepítése a gyarmati időkre vezethető vissza mikor is az angolok hozták őket azzal a céllal hogy a bányákban illetve a gumiültetvényeken dolgozzanak. Mára a lakosság majdnem egyharamdát alkotják, és igen erős gazdasági befolyásuk van, amit a malájok "nem szeretnek" annyira. Az indiaiak úgyszintén a brit gyarmati időkben vándoroltak ide. De amúgy ők 11. század óta jelen vannak a Maláj szigetvilágban, hiszen fontos kereskedelmi kapcsolataik voltak az akkori Malajziával.

Georgetownt 1876-ban alapította az angol Francis Light aki a Brit Kelet Indiai Társaság "embere" volt. Kedah szultántól meg is szerezte a területet és meg is építette rajta a Cornwallis erődöt. Ezután fontos kereskedelmi kikötővé vált.