2011. augusztus 15., hétfő

Kulturális gondolatok… (Singapore 2. rész)

Az előző „proli” bejegyzés után, ma jöjjön a kulturális rovat, kicsit kevesebb vásárlással (bár még mindig úgy gondom, hogy Singapore első számú turista attrakciója a vásárlás).

Tehát Singapore egy városállam, ahol 4 hivatalos nyelv van… ez már önmagában tiszteletet parancsoló tény. De miután végigolvassa az ember ezeket a nyelveket (maláj, angol, tamil és kínai), az első gondolat az lehet, na ezeknek sem lesz vendégmunkásban hiányuk. (Aszfaltoztak is az indiaiak, abban a 100%-os párában és 32 fokban, embertelen volt...)

Kezdve a multikultival… 

Egy pár kép a „Little India” részről. Itt nagyon felerősödtek a szagok, és a színek, az öltönyös, „business” részhez képest, de valahogy így volt élethű és mozgalmas.


Szinek az indiai városrészben

Hindu templom, az elmaradhatatlan tehén szobrocskákkal (Sri Veeramakaliamman)



Helyi piac, a maga szárított tintahalával...
Kampong Glam rész lenne a Maláj terület, mint azt ahogyan a mecset is mutatja az Arab street-en. Itt tanyázott néha a malaj "felsőbb vezetés" mielőtt megjöttek volna a Raffles-ék a Kelet-India Társaság segítségével, hogy feltalálják Singapore-t…

Arab street (háttérben a Soltan mecset, Singapore legnagyobb mecsete 1825-ből…)

És a kínai városrész… 

Szerintem magáért beszél, hogy ez melyik városrész

Muszlim mecset, hundi és budha templom egy utcán...

A pár éve épített Buddha Tooth Relic templom

És végezetül a mai, modern városközpont, ami nem túl izgalmas a tömött sorokban kiemelkedő irodaházaival, bár van egy-két érdekessége. Itt található pl. a Forma-1 befutó és egy pláza is, ami a Mariana Bay névre hallgat. Ez a pláza, casino és szállodává avanzsáló komplexum hordoz egy feszített tükrű úszómedencét a tetején. Igen, úszómedencét („Infinity pool”). Erről itt van pár kép ezen a linken. Sajnos bejutni nem tudtunk, mert az 55-ik emeleten „elkaptak” minket. A „megyünk míg ránk nem szólnak” elvet követve szerettünk volna elfogyasztani egy árva sört a medence partján. Azonban egy középmagas, fekete hajú pakisztáni bár „Singlish” (ez nagyon nagy, de ez a hivatalos akcentus ott) akcentussal rendelkező hölgy felvilágosított, hogy oda mi nem mehetünk be. Szóval így legalább kettőt fordulhattunk a hipergyors lifttel, ami kb. 10-15 mp alatt repített a földszintről az 55-re. Elképesztő! (nem vagyok az ilyen dolgokért oda, de tényleg durva volt). Így kiszáradt torokkal kullogtunk tovább egy földszinti restibe…

Singapore folyó partjáról felfelé nézve...

A város jelképe a Mariana Bay partján. "Singapura" vagyis malájul az "oroszlán város".

Na innen parancsoltak vissza az 55-ről... :( De a medence ott van, sőt rázoomolva a pálmafák is...)




És a legvégén a britt nyomok...  

 
Raffles Hotel

Főbíróság épülete és a városháza egyben

Thomas Stamford Raffles szobra a Singapore folyó partján

Parlament a pálmafák alatt...



Hamarosan Ázsia legnagyobb játszóteréről lesz képes blog-bejegyzés…

u.i. ja és sikerült megkóstolnunk a Singapore Sling koktélt azon a helyen ahol „kifejlesztették” 1915-ben a Raffles Hotel Long Bar-jában… A nagy kezdeti lelkesedésemet, amit a hely hangulata kiváltott belőlem, hamar lelohasztotta a halomnyi turista (mint mi is) látványa, akik hevesen nyesték befelé az igencsak drágának mondható koktélt (vödörszám).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése