Akcentus...

[Brékó, brékó…!!!] Itt a hideg újra… Már egy kicsit azt hittük, hogy jön a nyár, mert volt 28 fok meg 200% pára és úgy érezte az ember magát, mintha 40 fokban lenne… Most meg fázunk, elég nagy váltás…

De megint eltelt egy hétvége, ami egy kicsit monotonon volt. Bár sétálgattunk a városban, de azért elég nehéz itt autó nélkül kimozdulni, mert helyi járat hétköznaponta is csak kb. 30 percenként jár, míg hétvégé ez rosszabb, mert a frekvencia 1 órára nő, és kb. 3 kor elmegy az utolsó busz. Az országban vasút szinte nincs, a busz pedig csak nagyobb városok között van. Így itt elképzelhetettlen az élet autó nélkül.

Amúgy voltunk (most már ketten) a New World-ben, ahol nagyon akciós volt egy tálca sör. Persze most már felkészülten, útlevéllel mentem vásárolni. De egy kicsi feszültség még így is van bennem, mintha egy határátlépésre készülnék, persze nem otthon a schengeni „határoknál”, hanem kb. mintha Kárpátaljára készülnék…

Szituáció a következő: pittyen a vonalkód, sípol a pénztárgép… nyújtom is rezzenéstelen arccal a megfelelő helyen kifeszegetett útlevelemet. Pénztáros keres, olvas majd begépeli a gépbe a születési dátumom és megkérdezi mellettem Gigitől, hogy neki van-e passport-ja vagy ID-ja. Nem akartam elhinni, hogy ha én megvehetem, mert minden ott van, akkor miért is kérdezi meg a mellettem állót, hogy ő is elmúlt-e 18????? Majd kérdeztem, hogy miért is fontos ez, erre ránézett a „pakolós” társára, hogy mit tegyen… és végül egy vállvonás után meggondolták magukat és mégsem kérték el Gigi passport-ját…

Egyébként itt a legnehezebb megérteni a pénztárosokat, mert mire felocsúdok, hogy hozzám beszélnek, addigra kimondta már azt a kb. 2-3 szót, kiwi akcentussal, elharapva a szavak végét… De kb. egy olyan nyelvtani szerkezettel, amellyel a rigó utcáról úgy vágnák ki, hogy a láb nem érné a földet. Amúgy a pénztárosokon kívül szinte mindenkit megértek, de a pénztárosok nagyon durvák. Egyszer majd viszek egy papírt meg egy ceruzát, hogy írja le mit is mondott, mert fel szeretném rakni a blogra… :-)

Egy kicsit ízelítő, amelyeket Gigi gyűjtött, mert neki nagyon sértette a fülét:

tíz – ten – [tiin], mint a konzerv

örült – crazy – [kriizi],

egyenesen – ahead – [ihed]

Persze ezek csak kiragadott momentumok, mert az igazi kiwi akcentus utánozhatatlan, de meg kell tanulnunk használni és dekódolni, mert itt mi vagyunk a vendégek… Majd egyszer átmegyek és meglátogatom barátunkat ausztrál Tom-ot és megbeszélem vele ezt az akcentus dolgot… (link: http://www.youtube.com/watch?v=B1mqJ4bl1zc&feature=related)