Lépésről-lépesre

Már rég nem jelentkeztem a motel háza-tájáról…. A legnagyobb fejlemény, hogy lassan lépegetek előre a ranglétrán… Először voltam house-keeping assistant (ez végülis a betanulás időszaka) aztán rendes house-keeping, és most már néha supervisor (felügyelő) assistant is vagyok, ami ennyit tesz, hogy nem a szobákban dolgozom, hanem a többiek munkáját segítjük a surepvissoral, feltöltjük a készleteket, jelentjük a managementnek ha valamiből hiány lesz, szóval ilyen szervezkedős háttérmunka,  és a nap végén pedig ellenőrizzük a szobákat.  Szóval nem  valami komoly karriert kell elképzelni, de végülis 5 kolléganőm közül bárki lehetne, akiknek még a nyelvvel sincsenek problémái, de mégis rám esett a választás. Már várom a fizetésemelést! :) Na jó nem leszek telhetetlen….

Amugy érdekes kis párhuzamokra lettem figyelmes a 20 perces „tea time” alatt folytatott beszélgetésekből. Gyakorlatilag minta otthon ülnék. :D

1. ÓÓH de drága a benzin (mondanom sem kell a fizetésekhez képest mennyivel olcsóbb mint otthon)

2. ÓÓH de drága a zöldség-gyümölcs…

3. ÓÓH az iskolai erőszak, és ezek a mai fiatalok…. mert régen más volt, régen volt a pedagógusnak tekintélye, régen volt tisztelet…, meg a felelőtlen fiatalok kezébe jogosítványt adni (itt 16 a korhatár)….-mondjuk ezzel én is egyetértek.

4. ÓÓH, hogy a semmirekellők mennyi gyereket, és hogy milyen fiatalon (16év) szülnek, és csak élnek az állam nyakán…. Hogy mi lesz így, mert az Ő adójukból tartják el őket (etnikumot nem említettek, de ahogy így figyelem leginkább a polinéz és maori családokkal lehetnek problémák)

5. ÓÓH milyen magas az adó…. Hogy mennyit vonnak le a fizetésükből…. Édesek, kívánom nekik hogy költözzenek Magyarországra,majd megtudják mit jelent az, hogy sok adót kell fizetni… :)

Én meg csak ülök, és sanda mosollyal az orrom alatt nyugtázok mindent, nem kezdek el nekik regélni  az otthoni helyzetről, (mert mondhatnám, hogy Te, itt a minimál órabér 13 dollár, a benzin literje 2,2$, otthon a minimál órabér kb 500ft, benzin literje meg majd 400, ecetera-ecetera…) mert így is azt hiszik hogy valami másik bolygóról jöttem, nem akarom kicsiny országunk ázsióját mégjobban a földbe tiporni….

Itt sem fenékig tejfel az élet, ezt aláírom, de azért nem kell úgy megharcolni a mindennapokért mint otthon, csak hát az ember ha beleszületik a jóba, nem is látja, és gondolja, hogy máshol mennyivel rosszabb. Így aztán minden csak viszonyítás kérdése…

És végül egyik kedves kolléganőm mondja, hogy akárhányszor keresi Magyarországot a térképen nem találja-mondom hogy nagyon pici.(azt már nem mertem mondani hogy Európába keresse, mert reméltem hogy a kontinenst eltalálta :) ) Erre a főnököm megkérdi hogy mennyi a lakossága, mondom 10 millió, erre Ő, „hát akkor látszania kéne”. :) Az igaz hogy itt 268.000 km2-en élnek 4,3 millióan, mi meg 93.000 km2-en 10 millióan de azért a lakosságszám nem mindig arányos a területtel….