Delkelet Azsia - masodik felvonas

Itt az ideje hogy folytassam a delkelet-azsiai utibeszamolot. Kozben eszember jutott egypar “kiwi” tema is, de mielott azoknak nekizuhannek, mindenkepp szeretnem megosztani veletek januari kalandunk tovabbi reszleteit. 

Szoval Angkornal hagytam abba legutobb. Kambodzsaban meg ket megallonk volt. Az egyik a fovaros Phnom Penh, a masik pedig  a tengerparti Shianoukville.

Siem Reap-bol  busszal utaztunk Phnom Penhbe. Majd 8 oras zotykolodes utan erkeztunk meg. A 300 km-es tavolsag megtetelehez kozel 8 ora szuksegeltetik. Ennek oka egyszeru. Az ut felenel egyszeruen elfogyott az aszfalt… Szaraz evszak leven poros folduton razkodtunk majd 4 orat. 30-40km\h sebessegnel egesz alaposan meglehet figyelni az apro reszleteket, igazi orszagnezos sebesseg. Semmirol nem marad le az ember. Keszitettunk egypar videot is, szuperul visszaadja a kambodzsai videki miliot.  

Amugy meglepoen jo a kambodzsai autobuszkozlekedes. Van egypar jo tarsasag, neten lehet foglalni jegyet, van “stewardess” a jaraton, adnak vizet, meg egy kis elemozsiat. Szoval szolgaltatas-szagu az egesz! Olyan Orangeways-es stilus, nem Koros Volan Zrt-s… :)

Falukep

Miutan a busz lerakott minket a belvarostol nem olyan messze fekvo buszpalyaudvaron, a setalas mellett dontottunk. Bar az igazat megvallva nem sok kedvem volt a 10 kilos hatizsakkal csaptatni a szallasra, de tobbseg gyoz, egyseg nyal elv nyert… Korulbelul fel ora volt, nem lett volna olyan veszes, ha ugyebar nem kellene cipelni a cokmokot, dehat ez mar csak ilyen ha ez ember hatizsakos turistaskodasra adja a fejet. Szoval megerkeztunk a szallasra, amit egy rendes, am kicsit bolond britt csavo uzemeltetett. Ur Isten annyit dumalt, le se lehetett loni. Elmeselte az egesz eletet, hogy kerult Kambodzsaba, miert maradt itt, stb... Az elejen meg erdekfeszitve hallgattuk a sztorizgatasat, de azert 3 nap sok volt belole.

A legfobb ok ami miatt Phnom Penht meglatogattuk, azon kivul hogy “utba esik”, az a Voros Khmerek bortonmuzeuma, es a Gyilkos Mezok. Az utobbiba nem mentunk el, eleg sokkolo volt a muzeum maga. Bede blogjat eleg sokat olvasgattuk meg a tervezesi fazisban, es az o bejegyzese  is csak megerositett bennunket abban hogy sajnos ezt latni kell. Na nem mint valami szenzacio, hanem elgondolkodtato celzattal. A Voros Khmerekrol azt hiszem mindenki hallot mar. Olyan "szerencses" vagyok hogy kb egy hete az index egy nagyon jo atfogo fotoriportot  jelentetett meg errol a temarol, 

A http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/-rol pedig jojjenek a legfontosabb tudnivalok a Voros Khmerek "munkassagarol"

"1975-től Pol Pot és társai nekiláttak az új „kommunista utópia” felépítésének. A Vörös Khmerek a klasszikus marxizmussal szemben a maoista álláspontot képviselték, vagyis a forradalom vezető erejének nem az ipari munkásságot, hanem a parasztságot képviselték, és egy olyan társadalmat tartottak ideálisnak, ahol mindenki falusi közösségekben, földművesként él. Ezt elegyítették a szélsőséges khmer nacionalizmussal, uralmuk vége felé már egyesen a „khmer faj felsőbbrendűségét” és etnikai tisztogatást hirdettek. 

A maoista állam megvalósításához először a városokat kellett felszámolni. A nagyobb településeket (köztük a két és félmilliós fővárost) teljesen kiürítették, lakóit vidéki munkatáborokba telepítették. A társadalmat ezután két részre osztották: a megbízhatóbbnak ítélt hagyományos parasztságot „régi embereknek” nevezték és az eljövendő társadalom alapjának tekintették őket, míg a városokból kitelepített „új embereket” gyakorlatilag halálra ítélték. A rezsim nyíltan hangoztatta, hogy az „új embereket” teljesen értéktelennek tartja. Az haszontalannak ítélt emberekkel kapcsolatban kijelentették: „Ha megtartunk benneteket, azzal nem nyerünk semmit; ha elpusztítunk titeket, azzal nem vesztünk semmit. Ennek szellemében felszámoltak minden burzsoának tekintett intézményt, köztük az iskolákat, kórházakat, közhivatalokat. A kivégzendők listájára kerültek a buddhista szerzetesek és egyéb vallások papjai, minden értelmiségi és szakember, vagy akiket annak tartottak például azért, mert szemüveget viseltek, később pedig a vietnámi, thai és kínai származásúakat. Akiket nem végeztek ki azonnal, azok kényszermunkatáborokba kerültek, ahol betegségek vagy éhínség végzett velük.

A Vörös Khmer még a totális diktatúrák között is egyedülálló módon nyíltan népirtást hirdetett: a rezsim vezetői a hivatalos rádióban kijelentették: a kommunista utópia felépítéséhez nincs szükség az ország nyolcmillió lakosára, egy-két millió ember bőven elegendő lesz. A kivégzések nagy részét a hírhedté vált „gyilkos mezőkön” végezték, többnyire botokkal és csákányokkal, hogy spóroljanak a lőszerrel. 

Nem jártak sokkal jobban a „régi emberek” sem. A falvakban minden terményt és szerszámot köztulajdonban vettek, aki bármit megtartott magának, azt kivégezték. Rendszeresen folytattak koncepciós pereket, ahol rendszerint kínzással csikartak ki vallomásokat. Bár Pol Pot eltervezte, hogy országát a térség legnagyobb rizstermelő államává teszi, hamarosan éhínség ütötte fel a fejét. A terror és az éhezés következtében becslések szerint 1,7 millió ember, az ország lakosságának 21 %-a halt meg" (HVG)

Tuol Sleng borton. Egykor iskolakent mukodo epuletet volt a rezsim titkos vallatokozpontja

Ha az ember tenyleg belegondol hogy 1975-79 kozott kozel 2 millio ember esett aldozatul ennek a szervezett nepirtasnak.  Es az a teny, hogy ezt a vilag gyakorlatilag szo nelkul vegignezte, valoban a “vilag egyszeruen megerett a pusztulasra”.  Nem celom itt filozofalgatni, de ott akkor rettenetesen megerintett az egesz, es tenyleg nem ertettem, es most sem tudom felfogni hogy, miert? Miert hagyta ezt a vilag?  Valasz talan egyszeru, senkinek nem fuzodott semmi erdeke hozza. 

Egy 7 perces osszefoglalo az egykori vezetok pererol: https://www.youtube.com/watch?t=16&v=b99IkHqt6aQ

Itt pedig egy nagyon jo  BBC-s dokumentumfilm magyarul, nezzetek meg ha van idotok!

https://www.youtube.com/watch?v=LMIfrsnB3Lc

Ezt leszamitva milyen is Phnom Penh? A belvarosa, a fo “boulevard” a francia idokben epult. Van egypar szeles sugarut regi villakkal, szep kiralyi palota, es jopar modern epulet, ami egyertelmuen valtozas es a  fejlodes jele. 

Ilyen az igazi, nem kozmetikazott arca. Pezsgo, piacos, robogos, nehol budos, szemetes, nehol pedig rendezett es tiszta:

A kovetkezo video ugyan nem Phnom Penhben, hanem Siem Reapban keszult, de ha nem mondanam meg, ra sem jonnetek! :)

Phnom Penh utan utunk a kb 4 ora buszutra fekvo Shianoukville-be vezetett, ami Kambodzsa elso szamu tengerpari udulohelye. Birtokba vettek a hatizsakos turistak, igy hostelek, barok, kocsmak, ettermek egymas hegyen hatan. Tipikus udolofalu. Semmi extra. Innen a kornyezo kis szigetekre indulo kompok visznek el a paradicsomba. Mi Koh Rong szigetet latogattuk meg.  Tenyleg maga volt a "paradise". Bar allitolag mar nem sokaig...Par ev es tomott szallodasorok, es tomegturizmus teszi majd tonkre ezeket az erintetlen szigeteket. Penz beszel, kutya ugat, szoktak mondani. 

Itt veget is ert utunk kambodzsai szakasza. Szepen visszabuszoztunk Phnom Penh-be, ahonnan repultunk tovabb kovetkezo allomasunkra, Saigonba (Ho Chi Minh-varos). Vietnamban jartunk mar 3 evvel ezelott. Akkor az orszag eszaki reszet jaruk be, iden a delit.  http://gigiandgabor.blogspot.co.nz/2012/11/vietnam.html

En akkor beleszerettem ebbe az orszagba. Es most 3 ev mulva csak megjobban megerosodott ez az erzes. Vietnam (szerintem) Delkelet-Azsia legszenzaciosabb orszaga!

Ezuttal a Mekong Deltat, es a lukteto Saigont latogattuk meg. Szandekosan hivom Saigonnak. Igaz, hivatalos neve Ho Chi Minh varos, de a koznyelvben Saigonkent el. Ez  a “kapitalista” neve.  Az orszagot a genfi egyezmeny ertelmeben 1954-ben kettevalasztottak a 17. szelessegi foknal. Del-Vietnam egeszen a vietnami haboru vegeig, 1975-ig letezett Saigon kozponttal. A deli reszen a szabad piacgazdasag szabalyai szerint fejlodott a gazdasag, mig eszakon a kommunismus elt es virult. Az 1975-os egyesites utan ez egesz orszagra kiterjedt a kommunizmus eszmelye, de a deli resz a mai napig hordozza magaban azt a 20 ev kapitalizmust. A deli resz a mai napig fejlettebb, Saigon az orszag gazdasagi motorja. Mig az eszakon fekvo fovaros, Hanoi inkabb csak a kommunista part feszke. Megmerem kockaztatni hogyha Vietnam deli resze nem egyesul az eszakkal, ma siman Del-Korea, vagy Szingapur gazdasagi vetelytarsa lehetne.

Saigon pezseg, nyuzsog, luktet. Mint minden multi-millios vilagvaros, de megis azzal a leirhatatlan vietnami bajjal.
Nappal igy:

Ejjel pedig igy, egy rooftop bar tetejerol...

Saigontol kb. 50km-re fekszik a hires Cu Chi foldalatti jaratrendszer. A vietnemi haboru alatt astak ki a vietkongok. Szuk kereszmetszetu jaratrendszer tobb szinten fut. Erdekes, meg annak is aki amugy nincs nagyon benne a “haboruzsdiba”, pl en. :)

Az alagut-rendszer 3D-ben.

"A vietnami háborúban 200 km hosszú alagútrendszert építettek ki, 5-6 m mélyen a föld alatt. A folyosók 1,5 m magasak és 0,6 m szélesek. Fegyverraktárak, kórházak, műhelyek, pihenő helyiségek, konyhák voltak itt, sőt, ivóvíz források is. A felszínen az egész területet növényzet borította és bambuszkarókkal biztosították. 1966-ban az amerikaiak felfedezték az ellenállás központját és szőnyegbombázással megtámadták. A repülőgépek gyorsan növő növények magjait hintették el, aztán a növényzetet felgyújtották. Napalm bombákat és vegyi fegyvereket használtak. A keskeny alagutak csak a vékony, kicsi vietnamiak számára voltak elérhetők, így az amerikaiak filippinó katonákat hoztak, majd később 300 németjuhász kutyát. Ez nagy veszélybe sodorta a katonákat, mígnem egy vietnami földművesnek támadt egy brilliáns ötlete. Amerikai katonák ruhadarabjait helyezték az alagút bejárataihoz. Ez megzavarta a kutyákat. Nagy veszteségeket szenvedtek, úgyszintén a civil lakosság a környező településeken. De a lázadók nem adták fel.
 A háború idején emberek ezrei életek ebben a mesterséges föld alatti alagútrendszerben Vietnam Cu Chi tartományában. Eredetileg a franciák idején építették, aztán az amerikaiak bejövetele után tovább bővítették. Amikor az amerikaiak elkezdték bombázni Cu Chi falvait, a túlélők a föld alá húzódtak, és ott maradtak a háború végéig. A titkos alagutak, melyek összekötötték egymással a falvakat, és gyakran az amerikai bázisok alatt húzódtak, nem csak Vietkong erődítményként szolgáltak, hanem a közösségi élet központjai is voltak. A lerombolt falvak alatt elrejtve voltak itt kórházak, ahol gyerekeket szültek, operálták a csaták sérültjeit; voltak itt iskolák és nyilvános helyek, ahol a párok összeházasodtak, valamint privát helyek, ahol a szerelmesek találkozhattak. Még színházak is voltak, ahol dalokat, táncokat és tradicionális történeteket adtak elő"

Dokumentumfilm a jaratokrol. (sajnos angolul) https://www.youtube.com/watch?v=19ejFuEyHyk&feature=player_embedded

Saigon jo kiindulopont a nem messze levo Mekong Delta felfedezesehez. Ehhez egy utazai iroda szolgaltatasat vettuk igenybe.  Ket egynapos utra fizettunk be. Az elso nap nem hozta a varva vart VAO faktort, na errol nem a Mekong Delta tehet, hanem az utazasi iroda. Egyszeruen atlettunk verve, es gyakoraltilag csakis amolyan programba bujtatott arubemutatora vittek bennunket. En olyan, de olyan ideges voltam! Na de a masodik nap mindenert karpotolt bennunket. A Mekong Delta Vietnam eleskamraja. A rizstermesztestol a haltenyesztesig, a tropusi gyumolcs-ultetvenyeken at minden megtalalhato itt. Szepen muvelt kulturtaj. Gyonyoru zold rizsultetvenyeken a jellegzetes vietnami kalapos foldmuvelok meg autentikusabba varazsoltak a latvanyt. A busz itt “sajnos” repesztett, nem ugy mint Kambodzsaba ugyhogy nehez volt lencsevegre kapni oket. 

Magaban a deltaban pedig hajokaztunk, amibol azert konnyebb volt megfigyelni hogy is folyik az elet itt. Pillanatkepek kovetkeznek.

Elvittek minket egypar muhelybe ahol kulonbozo jellegzetes helyi termekeket keszitettek. Pl rizspapirt, kokusz-cukorkat, persze kicsit olyan arubemutato jellege volt a dolognak, de azert valljuk be neki is meg kell elni valamibol. De kozel sem volt olyan "sulyos" mint az elso napon.

Keszul a rizspapir, Kati lesben all... 

Szarad a rizspapir

Sok zoldseget esznek, es ezt mit sem biznyitja jobban mint ez a piac

Vitenamban lenni olyan, mintha egy hangyabolyt figyelnel. Mindenki  nyuzsog, megy valahova, visz valamit, kereskedik, szorgoskodik. Nagyon aranyosak, ha szabad ilyet mondanom. Szoval Vietnam masodjara sem okozott csalodast, sot mint ahogy az elejen irtam, megjobban megerositett abban, hogy ez egy szenzacios orszag.

Jaj itt el is felejtettem megemliteni, hogy a Vietnamban toltott 5 napra csatlakozott hozzank egy kedves uj-zelandi baratunk, aki szinten Delkelet-Azsia felfedezesen faradozott, csak kicsit mas sorrendben jarta be az orszagokat. A vietnami szakaszt sikerult “osszeszerveznunk', igy itt 5 fosre duzzadt a kis csapatunk.

Csapatunk 3 reszre szakadt Vietnam utan. Alvaro repult Kambodzsaba megenzi  Angkort, Istvan ugy dontott hogy Laosz helyett inkabb Vietnam eszaki reszet nezi meg. Eloszor vonattal szeretett volna menni, de aztan vegulis repult Hanoiba, es onnan latogatta meg a  Halong obolt, es a hegyekben fekvo Sapa-t. Kati, Gabor es en, pedig Laosznak vettuk az iranyt. Egy kis csavarral ugyanis, hisz oda nem olyan egyszeru eljutni, foleg nem Vietnam deli reszebol. Ugyhogy eloszor Saigonbol elrepultunk Chiang Mai-ba (eszak Thaifold), ahonnan busszal kozelitettuk meg a Thai-Laosz hatart, ahol utunk utolso szakaszahoz erkeztunk.

A harmadik, es egyben az  utolso felvonast innen folytatom, amiben az elefantoke lesz a foszerep.