Egy év

Ma egy éve, hogy Gábor megérkezett Új-Zélandra, és 1 éve 3 napja írta az első blogbejegyzést, miszerint zárul a bőröndje, és indul a reptérre. 1 év... Mikor belegondolok, beleborzongok is egyben. Hihetetlen gyorsasággal elrepült (nekem még van 1,5 hónapom az 1 éves fordulómhoz). Annyi minden történt. Annyi minden változáson mentünk keresztül. Minden értelemben. Feszegeti az ember a határait, a tűrőképességét. A nehézségek, a mindennapos küzdelmek. Szerintem sokat változtunk...  

Bár aki külföldön él, annak ez nem újdonság. Ezekre a dolgokra nem lehet könyvből ,vagy az internetről felkészülni. Egyetlen egy konkrét esetet sem tudnék mondani, úgy az egész mindenestől.

Gábor épp tegnap tett bizonyosságot arról, hogy alkalmas a Phd folytatására. Ez amolyan beszámoló jellegű megmérettetés volt egy bizottság előtt. És hát mondanom sem kell, alkalmas.

Én megtanultam milyen alázattal dolgozni, elvégezni a piszkos munkát, kemény év volt, de remélem lassan átnyergelhetek valami komolyabb szellemi munkát igénylő pozícióba. De nem bánom/nem bántam meg egyáltalán. Soha máskor nem tudnám micsoda munka az amit egy szállodai személyzet művel. Értékeled a tisztaságot, és az embereket is akik ezt odavarázsolják neked.

Új nézőpontok, aspektusok. Mikor kezded jobban értékelni a hazádat. Mikor otthon vagy hajlamos vagy szidni.... De nem meglátni az értéket. Mióta kint vagyunk, másképp viszonyulunk a dolgokhoz. Persze látjuk a negatív folyamatokat is, de azt is, amit eddig otthonról nem.

A sokszínűség ami itt körülvesz bennünket elképesztő. Sok-sok náció, különböző kultúrák. Ezt otthon nehezen tapasztalhattuk volna meg. Soha ennyiféle nemzetiséggel nem akadtunk volna össze. De ez így szép, így színes.

Ami pótolhatatlan  az a család és a  barátok. Nehéz, nagyon is. De hála a telekommunikációnak könnyebb az életünk. Persze álszent lenne azt mondani hogy egy skype pótolhat egy együtt töltött vasárnapi ebédet, vagy egy borozgatást a barátokkal, nem egyáltalán nem.... De jobb híján, ez van.

Aztán mi van még? Elég az elmélkedésből... Csak annyi hogy 2012 júniusától-szeptemberéig mindenki tegye magát szabaddá, mert ebben az intervallumban bármikor hazaugorhatunk meginni egy pohár bort vagy elfogyasztani egy vasárnapi ebédet. Ja és megenni egy karton piros pöttyös túró rudit, ami nevetségesen hangzik, de így van... :)

Innen üdvözöljük minden lelkes és kitartó olvasóinkat. Az írások gyakorisága csökkenni fog, (ahogy eddig is tapasztalhattátok) de nem hagyjuk abba.

Gigi és Gábor